cigrago.jpgVan itt valami, amit nem értek. Dohányozni régebben egyértelmű menő volt. A többség számára a felnőtt dohányos egyenlő partner volt, és valóban volt benne valami érdekes különleges. Na nem a sarkon sebtiben elnyomott gyors slukknak, hanem amikor egy este beült az ember meginni valamit és közben átadta magát a füst élvezetének. Sőt mi több a dohányosok közössége egy különleges klub volt. Kimeríthetetlen tárháza a háttér információ szerzésnek és nem egy fontos vállalati döntés született meg ilyen cigi szünetekben. Aki nem volt ott az kimaradt (a "Jóbarátok sorozatban volt is egy vicces rész erről).
Szóval adva volt minden a pozitív képhez és mivel "régebben" is a felnőtteknek való kiváltság volt így adta magát, hogy tinikorban az ember adott esetben ezzel emelte ki magát a szürke közösségből. Teljesen érthető a motivációk és a célok és habár normális ember ellenezte a fiatalkori dohányzást, de tény hogy érthető volt a miért.
Ma már nagyot fordult a világ és a dohányzás nagyon, de nagyon nem menő. Itt nem csak arról van szó, hogy a tiltások miatt a társasági dohányzás beszűkült és élvezetét veszítette. A dicsfény is igen csak megkopott. Régen ha nem is volt példa nélküli, de szokatlan volt ha egy álláshirdetésben kiemelték, hogy dohány mentes embert keresnek. Ma már ez alap, sőt a dohányost helyenként úgy kezelik, mintha leprás lenne és beteg ember. Ma már nem hogy nem fogadják el egyenlő félként, hanem inkább kicsit szégyenkezik és mentegetőzik az ember a dohányzásért.
Ez mellé aztán hozzájön az iszonyú sarc amit anyagilag jelent ma a cigi. Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy az állandó dohányzás egy kisebbfajta luxus lett anyagilag. Persze ha függőség van, akkor ez a luxus nem kérdőjeleződik meg és ismertem olyan családot, ahol férj és feleség is dohányzott, ennek következtében habár cigire mindig volt pénz, de rezsire már nagyon nem. Nyilván ők is tudták, hogy nincs ez jól, de a nikotin ennyi év után már nagyon nyomatékosan követelőzik, nincs pardon.
Szokták mondani "régen minden jobb volt" (pedig nem is), világ változik, ez van. Nincs is ezen mit rugózni, bár érdekességként érdemes talán elmélázni rajta. Viszont azt nagyon nem értem, hogy a mai fiatalok között miért van olyan aki továbbra is menő és követendő példának látja a cigit? Komolyan nem veszik észre, hogy egy olyan zsákutcába lépnek be, aminek nem hogy sötét és értelmetlen, de még szakadék is van a végén? Van olyan fiatal aki kívánatosnak tartja azt, hogy fiatalkorban titokban elnyom egy-egy slukkot titokban, aztán felnőttkorában is ezt az életet folytatja. Hahó gyerekek a 80-as és 90-es évek elmúltak és a dohányozni nagyon nem cool!
Tudom sokaknál nyilván ott egy szülő aki dohányzik (vagy a haver, akinek van ilyen), de komolyan azt látjátok, hogy ez remek jó szórakozás? Mint volt dohányos elmondhatom, hogy nagyon nem az! Erről lemaradtatok, ez az idő már a múltba veszett, az van. Már régebben is a vége nem volt fényes a dolognak, merthogy egy idő után a dohányos eljut oda, hogy "fenébe, se pénz, se tüdő ehhez, leteszem ezt a szart!". Aztán ez után kétféle ember volt. Egy aki sikeresen leszokott és visszanézve egy baromságnak találta az egészet. A másik viszont nem tudott szabadulnia  szenvedélytől és megidealizálta azt, hogy "jaj hát kell valami, más meg mással mérgezi magát, stb". Ma is idővel e felé tart mindenki aki rágyújt, de régebben az odafelé vezető útnak látszott valami értelme, de manapság nem több mint egy már a kezdetektől értelmetlen önsanyargatás.

A bejegyzés trackback címe:

http://legoptimalisabb.blog.hu/api/trackback/id/tr10012033263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.