laptop-vs-tablet.jpgEgyre többet találkozok fórumokon azzal a dilemmával, hogy vajon táblagépet vagy laptopot vegyen a kérdező.
A kérdés maga két tényező következménye. Egyik, hogy egyre többet hallunk a táblagépekről, de ugyanakkor keveset tudunk róla még. A másik, hogy ezen emberek jobbára anyagilag csak az egyik készüléket engedhetik meg maguknak.

Azonban mindenek előtt tisztázni kell valamit. Van-e már ún. asztali gépünk (PC)? Ugyanis az a helyzet, hogy a laptopok lassan, de biztosan leváltják a PC-ket. Gyakorlatilag a laptopok 90%-ban képesek arra amire egy PC, de azokkal szemben kevesebb helyet foglal és kevesebbet is fogyaszt. Habár a laptop mobilis eszköznek számított, de gyakorlatilag nem töltötte be azt a szerepet, hiszen az akkumulátoruk átlag 1,5-3 órát bírnak így leginkább mozgékonysága abban nyilvánult meg, hogy egyik konnektortól a másikig viszonylag könnyű elvinni. Szóval, amikor laptopra gondolunk és van PC a tulajdonunkban akkor nem kapunk mozgékonyságban sokkal nagyobb pluszt és nem is az a gép amit csak úgy elteszünk indulás előtt. Vajon ki tudjuk használni, ebben a formában a laptopot ha a PC-t meg akarjuk tartani? Ha például egyetemre készülünk egy másik városba akkor biztos igen, de sokan nem.
Ezzel szemben a táblagép végre megvalósította a hordozhatóságot, de ennek viszont ára van.

Mi is az a táblagép egyáltalán?

Kezdetnek tisztázzuk a kérdést, hogy mi a csuda a táblagép. Nem fárasztok senkit technikai infóval, lehet eleget találni a neten inkább a laikus magyarázatot adom. A táblagép jelenleg a legoptimálisabb tartalomfogyasztó eszköz. Amíg alkalmi web böngészésre, e-könyv és magazin olvasásra, videózásra, utazáson tájékozódásra, vagy mobil játékra, stb-re használjuk, addig a legjobb eszköz, amit választhatunk. Ráadásul mindezek kezelését olyannyira leegyszerűsítve (lebutítva) teszi, hogy a legszőkébb pláza cica is is elalél a gyönyörűségtől, hogy a vadóc technika milyen kezes jószág lett.
Gyengesége a táblagépnek akkor jön elő ha nem érjük be a tartalom fogyasztással. hanem gyártani is akarjuk azt. Vagyis kezdve az e-mail írástól, chateléstől a kép vagy szöveg szerkesztésig. Itt habár a billentyűzet hiánya köztudott hátrány valójába attól független több korlátja is lesz az eszköznek, szóval nem igaz, hogy egy külső csatlakozható billentyűzet minden problémánkat megoldja.

Akkor táblagép legyen?

Ha van már PC és kell egy hordozható eszköz is, de az okos telefont kevésnek érezzük akkor jó ötlet egy tábla gép. Azonban ha még asztali gépünk sincs, akkor se feltétlen rossz a kérdés. Miről is kell dönteni? Lefordítva egy szélesebb körben értelmezhető példával olyan, mintha az kérdeznénk, hogy: kerékpárt vagy egy kis kocsit (pl. Volkswagen Polo) vegyünk? Ez nem azt jelenti, hogy az autó a jobb. Ha pl belvárosba megyek munkába napi 2 km a csúcsforgalomban, akkor a bicaj a nyerő. Ha kirándulunk a Balatonra, akkor a többség a kicsit részesíteni előnyben. Noha néhányan kerékpárral is bevállalnak egy 150km utat és mindig lesz olyan elvetemült, aki képes a csúcsforgalomban háromnegyed órát dekkolni inkább csak neki ne kelljen tekernie. Szóval kisebbségi ellenvélemények mindig lesznek, de ez nem jelenti hogy széles tömegeknek ez az üdvös.

Ebből a kérdésből már kitűnik az, hogy az aranyközépút az lenne, ha mindkét járművel rendelkezünk és akkor használjuk őket, amikor az adott eszköz alkalmasabb.
Ha mégis erőltetni kellene a "csak egyik" nézetet, akkor olyan embereknek ajánlom a táblagépet, akik hébe-hóba neteznek, de komolyan sose keresnek (pl. másfél órát keresik a neten a megfelelő hi-fi tornyot), ha e-mail írnak akkor az rendszerint 5-6 mondatos, esetleg leginkább wikiznek/facebookoznak és játék kimerül náluk az angry birds-ben.
Azonban azzal a kitétellel, hogy 30 év felettiekre értve mindezt.
Na most itt páran biztos meglepődnek, hogy miért is a korhatár. A probléma az, hogy habár a lakossági felhasználása a táblagépeknek egyre jelentősebb, de céges szinten a PC/laptopra van szükség. A vállalati szoftverek zöme nem üzemeltethető megfelelően egy táblagépen. A kijelző mérete és a teljesítmény ehhez nem megfelelő. Eddig is komoly probléma a munkaerő piacon, hogy a nélkülözhetetlen számítástechnika tudás sokaknál enyhén szólva hiányos. Ha valaki viszont táblagépen nevelkedik fiatal korától, az nem fog fontos készségeket megszerezni, mert a táblakészülékhez szokott hozzá. Ez egy olyan tényező, aminek hosszútávú következményei vannak és sokan nem gondolnak bele.

Táblagép a továbbtanuláshoz?

Na ez viszont már egyértelműen rossz kérdés. Itt megint az a helyzet, hogy a legtöbb csemete egyetemi vagy főiskolai továbbtanuláshoz kap egy laptopot, ami egyrészt jutalom, másrészt szükséges eszköz. Már egy évtizedes elvárás, hogy az időközi dolgozatokat számítógépen kell megírni, nem is szólva a szakdolgozatról, amit menet közben több részben kell bemutatni.
Sok diák eljátszik a gondolattal, hogy engedve az aktuális divatnak inkább táblagépet kér "még olcsóbb is!" felkiáltással, de ez nagy hiba. Itt alapvetően a korábban kifejtett okokból nem jó ötlet. Van aki persze próbálkozik azzal, hogy hogy hát vesznek hozzá billentyűzetet és az mindent megold. Nem old meg. Ettől a készség probléma az fennáll, mert a két eszköz logikája eltér, de eleve a táblagép elkerülhetetlen kijelző méretbeli problémájára nincs orvosság. Egy normális szöveg/táblázat/grafikon/stb. szerkesztéshez kevés a 7"-10" kép átló. Ehhez minimum 15" kell szóval felsőoktatásban a netbook se javasolt.

Tehát az a helyzet, hogy aki továbbtanuláshoz táblagépet vesz az megfogja bánni hamar, amit vagy laptop vásárlás követ majd, vagy rosszabb esetben végig szenvedi az tanulásidőt a táblagéppel és kárát látja majd.

20120628-nexus-7-a-google-tabletje.jpgEgy hete kaptam kézhez a Google Nexus 7 táblagépet és alkalmam volt kipróbálni egy néhány napos külföldi úton éles helyzetben is. Ráadásul ez az első, hogy táblagép került a kezemben, szóval a lenti leírás tessék ez alapján szemlélni.

Jelenleg sajnos nem kapható itthon és egyenlőre nem is rendelhető, de azért vannak kiskapuk. Az eszköz a nevét amúgy a szárnyas fejvadász robotjáról kapta. A gép a legjobb szülők gyermeke, hiszen a Google a szoftver és szolgáltatás háttért adja az Asus pedig a hardvert. Lehet ennél jobb házasság? A Google amúgy bevallottan ár alatt adja a gépet, szóval a pénzünkért maximumot kapunk, de mi is az?

Tech spec

A kijelző a mérethez képest elég meggyőző 1280x800 ami  216 ppi jelent. Ezt már lassan megközelíti a 300 ppi jelentő nyomdaminőséget. Ezt az értéket csak az iPad3 lépi túl valamennyivel. Összehasonlításként a gagyi 7" gépek olyan 480 x 800 szoktak produkálni. Ez pedig azt is jelenti, hogy e-könyv olvasáshoz is nagyszerű társ, mert a betűk is szépek és kontrasztosak. A töréstesztekből az is kiderül, hogy komolyan bírja a gyűrődést, jobban mint az iPad.
Van benn egy kamera is és habár csak egy oldalon, de ez bőven elég a használathoz.
Súlya valamivel több mint 300g. Mérete nagyon optimális a tenyérben tartáshoz.
A tárhely 8 és 16 GB kiszerelésben került piacra és az utóbbi a kapósabb tőlünk nyugatra.
Az aksi (eleinte) 9 óra videózást és 10 óra e-könyv olvasást bír, illetve alvó üzemmódban több mint 12 napot, ami nagyon hasznos.
Vezeték nélkül kapcsolathoz wifi-t használt, a 3G kimaradt belőle, de talán a jövőben nem is nagyon lesz rá szükség.
A beépített GPS viszont nagyon jó útitárssá teszi és még jó néhány játékszer helyet kapott benne, mint giroszkóp, iránytű, gyorsulásmérő. Ezek ha nem is tűnnek első lépésben fontosnak, de nagyon jó alkalmazásokat lehet rá írni. A vezetékes kapcsolatot egyedi mini USB adja. Hát legalább van rajta, de más eszköz csatlakozásához kellhet átalakító. A töltés is szokás szerint rajta keresztül megy.

Ismerkedünk

A csomagolása ízléses, de kissé nehéz kihámozni belőle. Az angol verzióban a táblagépen kívül egy áttekintő pár mondatos leírás, USB kábel, töltő-adapter és hozzá angol konnektor csatlakozó van. Ehhez műszaki áruházban kapható magyar szabványú átalakító, amúgy a készülék 110 és 220V-al is működik. Tölthető persze PC-ről is, de akkor csak alvó vagy kikapcsolt állapotban.

Indításkor kell egy kis idő amíg feláll a rendszer. Ha a nap folyamán többször használjuk a gépet, akkor az alvó módnak köszönhetően nem kell mindig kivárni ezt a folyamatot, hanem egy gyors gombnyomással üzemkész lesz a gép. Mint korábban írtam ebben az állapotban minimális a fogyasztás, tehát ha tudjuk, hogy néhány órán belül kell ismét a gép akkor elég alvó üzemmódba küldeni. Persze ebben az üzemmódban való fogyasztás nagyban függ, hogy milyen alkalmazások futnak, ugyanis alvó állapotban is képes az eszköz a levelek fogadására és erről hang jelzést is kapunk. Így persze többet is eszik a gép.  A leírásban tanácsolják, hogy az új gépünket töltsük fel minél hamarabb az első használat elött.
Első bekapcsoláskor nyelvet kell választani és a jó hír az, hogy a Nexus 7 kitűnően tud magyarul.
Ezután a gmail-es belépési adatokat kéri a gép és ha ez nincs akkor csinálnunk kell egyet. Na itt kezdjük megfizetni azt, hogy anyagárban kaptuk a gépet. A "nagy testvér" figyel minket, de valójában már eddig is megtette, sőt még a Mac-es felhasználókat se kiméli a  válallat óriás. Nekem is az első bekapcsolás után a böngészőben olyan címek ugrottak elő, ami arra vall, hogy komoly ismeretekkel rendelkezik rólam a Google, pedig alapban eddig Firefox-ot használok.
Hát ez egy ilyen világ, jobb ha megbarátkozunk vele, vagy ha nem akkor ne használjuk a netet.

Az első próba

A gép egyik nagyszerűsége, hogy a mindennapi terhelést jól bírja a hardver és az op. rendszer is. Működés közben nincs idegesítő akadás vagy várakozás. a videó is szépen megy. A gépen fent van néhány alkalmazás, de néhány elemi darab hiányzik róla. Ilyen például az e-könyv olvasó, vagy a fényképező alkalmazás, de file és szöveg kezelő sincs rajta. Sebaj ott a Google play lehet vállogatni:

* A könyvolvasónak a Cool Readert pakoltam fel. A külföldi fórumok itt fel is hívják a figyelmet a egy problémára. A Nexus 7-el másolás védelemmel ellátott könyvet csak a Google oldaláról tölthetünk le, szóval pl az Amazonból vett könyv nem áthozható. Erre azt ajánlják az oldalak, hogy megfelelő programmal távolítsuk el a védelmet és nincs több probléma. Nem én mondtam.
A program pdf-et nem kezeli, de arra is van bőven alkalmazás. Rengeteg a beállítási lehetőség és még fel is olvas ha akarunk, bár ezt nem próbáltam ki. Az alapértelmezett mintás könyvlap hátteret én kikapcsoltam és picit sárgás háttér szint állítottam be. Ez egyrészt jobb a szemnek, másrészt a fogyasztásnak is jobb és végül a természetes papír érzéshez is közelebb áll.

* Videó lejátszásár a az MX Playert választottam. Jól és szépen kezeli a videókat és a feliratokat is. Érdekes mód amikor PC-ről a táblagépre másolom a videó állományt, akkor problémázik, hogy ismeretlen formátum, de hagyjuk figyelmen kívül. Ugyanis a lejátszó belső kodek csomagjának köszönhetően lejátszik olyan formátumokat is, amit alapban a Nexus 7 nem, mint pl avi(xvid).

* File kezelésre a jó öreg Total commander a nyerő (mi más?).

* A fotózáshoz pedig Camera Launcher for Nexus 7 progi, ami videót is rögzít ha kell. A fotózás kissé trükkös ha nem magunkat fotózzuk, mivel csak a kijelző oldalon van kamera, de megszokható. Képminőségben amúgy ne várjuk csodát, kb. azt hozza amit egy mobil teló, de bőven elég a Skype-hoz vagy levél mellé csatolandó illusztrációhoz.

Google beszélni magyart

A beállítások menüben szintén magyar nyelven állíthatjuk be a kívánt paramétereket, például az automatikus képernyő elfogatás alapértelmezésben kikapcsolták. Nem is értem miért. Kezelése könnyű még azok számára is akik nem kezeltek korábban hasonló eszközt, de hát ez a műfaj erről szól. Indításkor lezárt kijelző fogad, ilyenkor a lakat jelet kell lefele húzni, de van több alternatíva is a képernyő feloldásra. Alvó üzemmódba pedig a kikapcsolásgomb rövid megnyomásával küldhetjük és ezzel is hívjuk vissza. Különlegesség még az arcfelismerő, amit akár védelemként vagy képernyő zár feloldásához is használhatunk. Nem mertem kipróbálni hátha reggeli gyűrött arcformámat nem akarja felismerni. :-) Kérhetünk központi védelmet is az összes adatokra. Egyelőre ezen védelmeket kihagyom, mert akkor lassítja a gyors ki-be kapcsolást, ami jelenleg nagyon gördülékeny.

A táblagépek egyik nagy gyengéje a szövegszerkesztés, de már a szimpla szöveg írás se egyszerű főleg ha vannak ékezetek az adott nyelvben. Alternatív megoldásnak ott a csatlakoztatható billentyűzet, de ezt macerás cipelni és plusz költség. Szerencsére a Nexus alapban segít ebben és persze ingyen.
Egyrészt Van benn egy szöveg felismerő a telefonokhoz hasonlóan, így már beírás közben megpróbálja kitalálni mit is akarunk beírni. Ezzel csak az a baj, hogy gyakorlatilag csak a magyar keresztneveket ismeri és nekünk kell tanítani. Fura és fogalmam sincs miért pont neveket tud csak.
Ezzel szemben ott a hangalapú bevitel, ami viszont meglepő mód tud magyarul, csak külön be kell állítani. Az megint rejtély, hogy az alap nyelvválasztás szerint miért nem állítja be magát. Habár vicces dolgokat tud csinálni, de meglepően jól működik. Némi próbálgatás után azt kell mondjam a szöveg 60-70% eltalálja, a maradék 30-40% pedig manuálisan javítható, ami azért jobb mintha hosszú szöveget magunknak kellene lekörmölni. Alapban a beszédfelismerés on-line megy, de van egy opció a program letöltésére is. Az még szokatlan lehet, hogy tagoltan és érzelemmentesen kell diktálni, mint ahogy a gyárigazgató teszi a titkárnőnek, de idővel menni fog és jól jöhet még ha egyszer gyárigazgatók leszünk.

Amikor nem (csak) játékszer

Nekem fontos tényező volt az is, hogy e-könyv olvasóként miként használható. Jogos a fenntartás a táblagépekkel szemben az e-papírt favorizálók részéről, de a kiváló felbontásnak köszönhetően a gép ezen a téren is remekel. A kijelző mérete meghaladja az átlag könyvolvasóét, de még mindig zsebméret maradt. Viszonyításként most egy 600 oldalas könyv normál betűmérettel 1000 oldal a táblagépen.

Az utazás során, amúgy láttam, hogy egyre többen használják a táblagépet, sőt egy egy látványosság előtt egyre többször emelkedett egy iPad a magasba és azzal fotóztak. Egy biztos, a Google maps és a  GPS-es Nexus 7-el nehéz eltévedni. Ezenfelül a beépít térkép alkalmazás offline is jól szolgál és jelzi, hogy merre vagyunk éppen. Érdekes mód ha egy adott térképszakaszt megnézünk on-line, akkor később off-line is elérhető lesz, szóval érdemes előre gondolkodni. A beépített iránytűnek köszönhetően már arról visszajelzést kapunk, hogy melyik irányba fordulunk állóhelyzetben a kezünkben lévő táblagéppel, így biztos jó fele indulunk majd meg.

A jövő

Szeretjük a táblagépeket ez nem is kérdés. Mindenki akar egyet és akinek már régóta van az egy újabb modellt akar. A legtöbben meg se tudják indokolni mire ez a nagy szerelem, pedig a tendencia egyre egyértelműbb.
A laptop lassan leváltja az "asztaligépeket", ami megmarad a profi és a hard gamereknek. Sokan már eleve úgy használják a laptopot, hogy az asztalon konnektorba dugva megy és csak néha használják ki a mobilitását.
A táblagép most viszont a laptopok helyét kezdi átvenni, de többé válik annál. Anno a PC vagyis személyi számítógép azért kapta a nevét mert beköltözött az átlagember otthonába. Azonban a táblagépek esetén új értelmet nyer a kifejezés még ha köze sincs már az asztaligépként ismert PC-k hez. A táblagép valóban személyes eszközzé válik mint a mobil telefon. Nem a család gépe hanem egy emberé és annak személyes lenyomata. Az évtizedekkel ezelőtti jóslatokkal szemben az átlagember nem hogy kiokosodott volna a számítástechnikából hanem inkább hülyült. Sok számára megoldhatatlan feladat egy egyszerű elfelejtett jelszó kérés procedúrája is. A táblagépek alkalmazásai végtelenségig leegyszerűsítettek és kiszolgálják kényelmünket, noha szabadságot veszítünk. Azonban a civilizációnk ilyen, szeretjük a kényelmet és szívessen áldozunk fel olyan szabadságot, amit igazából nem is használunk ki.

Ez az önéletrajz a www.solaria.hu volt megtalálható, de valami történt az oldallal és nem elérhető már ezért ide mentem. A szövegezése alapján valószínűleg az író saját szerzeménye, de ez nem volt megerősítve a solárián.

Íme:

1980-84: a budapesti Móricz Zsigmond Gimnázium tanulójának álcázza magát. Hasonszőrű tettestársaival a helyi KISZ alapszervezet Fáklya című lapját Analog H néven SF fanzinná konvertálja, e minőségében két éven át (öt szám) szerkeszti, a feketepiacon 2 forintos darabáron értékesíti, utóbb a Galaktikához is beszédeleg vele.

1984-1989: Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán, felsőfokú tanulmányokat mímelve búkjál a hadkötelezettség elől. 1985-tol fordít, majd ír a Kuczka Péter szerkesztette Galaktikának - ez utóbbi novellák alkotják a Damien Forrestal álnéven 1999-ben megjelent Ninive gerincét. 1987-ben elkészül a Kiálts farkast első változatával, melyet - a Mester tanácsára - egyéves fiókfogságra ítél.

1989: Történelemtanári diplomát szerez, James Bondot fordít a Móra-Fabula konglomerátumnak, és megírja a Kiálts farkast ma ismert változatát, melyet - hosszas huzavona után - egy kis és merész cég, Dalia László Kolibri kiadója jelentet meg. Kuczka megbízza az Atlantisz fantasy magazin szerkesztésével. A műfajhoz nem ért, szakértői segítséget kér, forrásai egy bizonyos Novák Csanád nevét említik.

1990: Az Atlantisz magazin társszerkesztője, a Galaktika olvasószerkesztője. Utóbbi posztot másfél hónapig tölti be, kirugatása előtt Novákostul önként távozik. Megjelenik a Kiálts farkast és az Ezüst félhold blues. A szerző volt szerkesztötársával szövetkezve kiagyalja Tier Nan Gorduint. Megkezdődnek a Halál havában munkálatai.

1991: Megjelenik a Halál havában, sikeréből azonban a szerzők helyett a kiadó profitál - ez az eredendo bűn, mely Novákot és Gáspárt a vállalkozói pályára terelte. A nagy ugrás előtt mindkettő pihen egy sort: előbbi szerkesztőként, utóbbi szerzőként tevékenykedik az Új Vénusz magazinnál. Novák ősszel betársul egy kiadói vállalkozásba, melyet tulajdonosként egy szigetelőanyag- és fémtömegcikk-kereskedő hülye fia jegyez. Gáspár lefordítja a Gyűrűkúrát, melyet az évtized egyik legzajosabb SF könyvsikere, a Birodalom örökösei követ. A kiadó a Walhalla nevet kapja, emblémája Sleifnir, Odin nyolclábú lova.

1991-1997: A Valhalla-korszak, melyet - technikai okokból - egy Pendragon nevű kiadó Han Solo-sorozata vezet be. A szerzők függetlenednek, és kisebb-nagyobb huzavona árán saját céget alapítanak. Gáspár semmit sem ért az egészből; Novákot követi, aki állítása szerint ismeri a helyes utat. 1992-ben megírják az Észak lángjait, 1993 karácsonyára megjelenik a M.A.G.U.S., 1994 januárjában a Rúna magazin. A Chapman-őrület tetofokára hág. A szerzők néhány rövid novellával végképp összekuszálják a történet szálait, majd dolgozni kezdenek a Két hold projekten, melyet 1994-95 fordulóján az azonos címu hibrid (fantasy és SF) regény követ.
Gáspár mindeközben Damien Forrestal és Ed Fisher néven licensz nélküli licenszregényeket (Doom, Aliens vs Predator, Star Wars) ír; szárnyalásának a szerzői jogi törvény módosítása és Stephen King tollára kívánkozó betegsége - lásd Dark Half - vet véget.
1996-ban, immár szólóban írja meg a harmadik Gorduin-regényt, a Csepp és tengert, majd nekifog a Karneválnak, mely csak 1997 nyarára készül el, és - figyelemmel az 1993-ban tett ígéretekre - új értelmet ad a késedelmes megjelenés fogalmának. A könyv piaci siker, az internettel ismerkedő szerzőhöz mégis inkább negatív, olykor nyíltan ellenséges észrevételek jutnak el. Ráébred, hogy olvasótábora legifjabb - szabálykönyveken és lakodalmas fantasyn felnőtt - rétegével már nem tud mit kezdeni.
Szerzőtársával is nehezen ért szót: Novák, akinek közönség- és műfajismerete legalább olyan nagy szerepet játszott Chapman sikerében, mint az általa kreált helyzetek és karakterek, lemondani látszik írói ambícióiról. Az eredeti M.A.G.U.S. gárda széthullása és a gyűjtögetős kártyajátékok divatja megindítja Ynevet a szívügybol licensz-portfólióvá válás útján - Gáspár nem ilyen lovat akart, és mert befolyása sincs az eseményekre, kezd elidegenedni a legendák univerzumától, melynek megteremtésében segédkezett.

1998: A számvetés ideje. Gáspár személyes és anyagi okokból kiszáll a Valhalla-üzletből, és szabadúszóként próbál boldogulni. A Garmacor címere, az új Ynev-ciklus bevezeto kötete a Totem kiadóhoz kerül, és szinte egyidőben jelenik meg a szerző korai (Galaktikában, Vénuszban és Playboyban publikált) novelláinak gyűjteményével. A következőkben - legalább annyira időhúzásként, mint eszmei adósságát törlesztendő - első regénye folytatásának 1992 óta befejezetlen kéziratára koncentrál. A Kiálts farkast 2-t Németh Attila one man showjának, a Möbiusnak szánja, aztán - mintha az akkoriban még csak tervezett magyar antológia utószavának bűze legyintette volna meg - mást gondol, és inkább a szárnyait bontogató Beneficuimmal szerződik le. Vagy mégsem? Az ismerős arcok alkotta társaság csakhamar kétfelé válik, Gáspárnak pedig volt üzlettársa, Novák Csanád kínál kiutat. Elkötelezi magát a KF2 mellett, és olyan konstrukciót ajánl a Chapman-regények kiadására, mely mindkét oldalon eloszlatja az évek alatt felhalmozódott aggályokat. Gáspár - egy kisebb műtétet és az azt követo feltámasztást abszolválva - íróként és szerkesztőként tér meg a Valhalla kebelére.

1999: A Két életem egy halálom után az ötödik Chapman, a Keleti szél 1 is Sleifnir-emblémával jelenik meg. Gáspár szorgalmi időszaka: a regények mellett két hosszabb elbeszélést is publikál a Legendák és enigmákban.

2000: Az emberélet útjának felén. Dolgozik a Keleti szél második részén, mely a Gorduin-ciklus legfontosabb kérdéseire (Jel mibenléte, Kilencek eredete és küldetése, a világ további sorsa) adja meg a választ, de bármilyen messze jár térben és idoően, marketinges jelene nem ereszti. Neve ha van, csak áruvédjegy, mint akármely mosóporé: az év nagyobbik felében reklámszövegeket ír.
Házépítés közben felvázolja két fontos karakter, Vogel Zsigmond és Rudrig Ves Garmacor életének további stációit. Megkapja évi rendes maflását, ezúttal a hazai SF-palávertol - azzal vigasztalódik, hogy a tavalyi (a tavalyelőttiről nem beszélve) lényegesen fájdalmasabb volt.
Minél többet lát a világból, annál kevésbé hisz, és annál makacsabbul próbál hinni a jövőjében: az ember szóról még mindig Diaspar és Pirx, a Mérnök és a Doktor, a csillagflotta meg az Ulna ten silon ugrik be neki. Azon van, hogy az elődök adományát maradandó álmokkal fizesse meg az utána jövőknek - és felvillanyozza a tudat, hogy az űrodisszeia évének kapuján át maholnap ő is Vogel Zsigmond századába lép.

2004. Jul 25.

astnd.jpgGyermekkorom óta nagy sci-fi rajongó vagyok, de korábban inkább a könnyebb írásokat kedveltem és csak az elmúlt 5-6 évben kezdtem el olvasni a műfaj klasszikusait. Mostanra jutottam el odáig, hogy kicsit utána is járjak, hogy ezen klasszikusok írások hogyan és mikor születtek. Egy ilyen kutatás alkalmával ismertem meg aztán egy amerikai magazint, ami a sci-fi aranykorának katalizátora volt.
A neve Astounding Stories és ma is létezik Analog Science Fiction and Fact néven. Nyilván aki szakértője a témának annak semmi új nincs ebben, de biztos sok műkedvelő van aki az életben nem halott még erről a kiadványról.

Az újságot 1929-ben alapították és akit érdekel a története van róla egy rövid wikipédia cikk. Gondolom a Galaktika magazin is ezt próbálta hazánkba megvalósítani, de erre mint magyar nyelvű kiadvány esélye se volt úgy és abban a formában, mint az amerikai példa esetében. Az Astounding Stories nem csupán követte és népszerűsítette a sci-fit, hanem időnként maga volt a sci-fi, legalább is a 60-as évekig biztos. Teljesen alap volt egy időben, hogy olyan híres sci-fi írók, mint Asimov az újságban közölték le elsőként műveiket, sőt volt úgy hogy évekig vagy évtizedekig csak ebben a  formában léteztek a mára klasszikus történetek, mielőtt könyveben is kiadták volna. Többek között Frank Herbert is nagyban a magazinnak köszönheti, hogy a Dűne sok visszautasítás után végre könyvben is megjelenhetett, miután az újság elsőként leközölte, amit a könyvkiadók vagy húsz esetben visszadobtak. Ha ez nincs akkor talán mi is szegényebbek vagyunk egy nagyszerű történettel. Hihetetlen milyen írók voltak a kiadvány publicistái, csak példaként még Robert A. Heinlein vagy  HP. Lovecraft-ot említsük még. Ma aki könyvként olvassa Asimov Alapítványát, annak talán nehéz is elképzelni, milyen lehetett hónapról - hónapra várni az izgalmas történet folytatását.
1950-ben L. Ron Hubbard itt publikálta Dianetika témájú cikkét, amelyből a Scientológia lett. Sajnos itt megindult a lejtmenet és az újság főszerkesztő fejedelme John W. Campbell is összekülönbözőt sok írójával, némi párhuzamot mutatva a később Galaktikát vezető Kuczka Péterrel. Az a bizonyos aranykor is vége lett sajnos, bár aztán sok kedvelt új sci-fi könyv és film ezen időszakból táplálkozik ma is és ezen gyökerekhez nyúlnak vissza újra és újra. Csak mint Tolkien esetében a fantasy műfaj. Lenyűgöző számomra, hogy azon sci-fi klasszikusok nagy része, ami ma is megállja (többé kevésbé) a helyét - akár a tudomány szempontjából is - az a űrkorszak előtt vagy éppen hajnalán készült. Ezek a művek nem kullogtak a tudomány után hanem megelőzték azt és ma tőlük merítenek ők is. Van ami megvalósult már a nagy álmodók írásából mint a távközlési műhold, vagy a vízágy, illetve van amit komolyan terveznek, mint az űrlift vagy az ion meghajtás.

Aki esetleg kellően rajong ezen művekért azt megvehet egy darabka történelmet is egyenlőre még elfogadható áron. Elég rákeresni az ebay.com-on a megfelelő kulcsszóra és mindig van valami eladó sci-fi ínyencség. Az 1930-as évek példányai már kicsit erősebb áron, attól függően mennyire jelentős művek közölnek és milyen állapotban vannak 30 és 1500 dollár között van egy példány, de egy 1945 környéki darab, amikor Asimov közölte halhatatlan műveit megúszható 15-50 dollárból is (pl Robottörténetek). Egyelőre persze, mert gondolom 10 év múlva itt is lesz már egy ugrás a koránál fogva.

Szóval talán itt az utolsó alkalom sci-fi fanatikusok, hajrá! ;-)

Ez a blogbejegyzés elsősorban nem szülőknek, hanem ajándékozási problémával küzdő rokonoknak és barátoknak szól, akik gyermektelen lévén totálisan tanácstalanok ajándékozási ügyben. (Bár aztán láttam már olyat, hogy a szülő 15 év után elfelejti a most következő aranyszabályokat, ami anno neki is természetesek voltak.)
Néhány nyilvánvaló tényen felül igyekszem olyan szempontokat is megmutatni, amelyre gyermekvállalás előtt többnyire nem is gondol az ember.

Az alapok

Ezek olyan dolgok, ami nem is igényel különösen helyzet ismeretet. A legfontosabb dolog, hogy a korának megfelelő ajándékot vegyük. Készüljünk fel rá, hogy minél kisebb a baba, annál gyérebb a választék, aztán az élet kor növekedésével a lehetőségek is növekednek (na meg sokszor az árak is). Kisebb korban (egy év alatt) a gyereknek szinte mindegy, hogy egy színes lapot vagy egy Apple Ipad-ot kap, szóval ne görcsöljünk.
Ne essünk abba a hibába, hogy figyelmen kívül hagyva a gyermek korát olyan ajándékot veszünk, ami nekünk is volt, vagy szerettünk volna, noha nem számára való még vagy már.
Az tanácsolom, hogy elég meglepni a gyermeket a szülőt nem próbáljuk, vagyis egyeztessünk a szülővel, hogy mit veszünk majd, mert hátha van már a kiszemelt ajándék vagy esetleg pont más is venni készül olyat.
Az átlagos ajándékozás extra felkészülést nem kíván. Látogassunk meg egy kellően nagy játék boltot és engedjük, a spontanitásnak (majd választás után egyeztessünk a szülőkkel is). Normális boltban (többnyire) felkészült eladókat találunk, kérjünk nyugodtan tanácsot.
Így kis szerencsével olyat se veszünk majd, amit lenyel vagy nyaka köré csavar.

A helyzet azonban nem mindig ilyen szimpla és előfordulhat, hogy nem tudunk vagy akarunk a szülőkkel egyeztetni. Így most jöjjön az, hogy mit NE vegyünk gyermeknek ajándékba:

Ruhanemű

Ez még a szülő számára is egy macerás téma és a gyerek is csúnyán fog nézni ránk. Garantált orosz rulettet játszunk 5 golyóval ha mégis belevágunk, mert növésbe lévő gyerek méretét még ha le is lessük egyik ruhájának címkéjéről ezek gyakran megbízhatatlanok és van úgy, hogy az elvileg jó méret egyáltalán nem jó a gyakorlatban.
Ha mégis erre vetemednénk, akkor két szempontot tartsunk szem előtt:
1, pamut és egyéb természetes anyagú ruhát vegyünk. Persze ha csak nem gumi csizma vagy síkabát, amit kinéztünk, mert a kisgyerekek zokon veszik az amúgy nagyon jól funkcionáló bébi fókabőr vagy rénszarvasbőr kabátot kapnak ajándékba (bezzeg 100 éve nem lettek volna ilyen válogatósak..).
2, Inkább vegyük egy számmal nagyobbat, mert abba még bele nőhet, de a kisebbe már nem fog.

Bóvli

Ezt se vegyünk. Na persze most sokan felhördülnek, hogy "ők soha", meg "ilyen meg se történhet", de gyakorlatban sokan elkövetik azt a hibát, ha egy adott pénzösszegért vehetnek egy 20x30 centis dobozban található ajándékot, vagy ugyan annyiért egy 80x50-eset, akkor automatikusan a nagyobbat veszik ez pedig hibához vezethet. Sokszor van olyan, hogy habár gyanakszunk, de megvesszük, mert hogy van rá garancia, de van az úgy, hogy egy ajándék már a kicsomagolást se éli túl és akkor nehéz elmagyarázni a csalódott picurnak a garancia lényegét. Mi is beégünk ezzel. Azzal se leszünk jobbak a gyermeknél, ha az ajándék kibír napokat, mielőtt atomjaira esik szét.
Itt szeretném azért kiemelni, hogy nem azt mondom, hogy ne vegyünk kínait, mert igen is ott is van jó ajándék (amúgy is mindent ők csinálnak már) és azt se hogy olcsót ne vegyünk, mert ez feltétlen ugyanaz.
Honnan tudhatjuk, hogy bóvli veszély van?
- Nem szakboltban veszünk, hanem a panel tövében reklámszatyorból egy hajléktalantól. Persze eltúlzott példa, de talán érthető mit akarok mondani.
- 1mx1m, 168 kocsit tartalmazó, 7 nyelven fütyülő, 300 magos processzoros mindössze 1999Ft-ért! Hát mekkora nagyszerű ajánlat! Hát jobb ha kihagyjuk. Ha túl szép, hogy igaz legyen, akkor átverés lesz, még ha boltban is vesszük.
- Szemmel láthatóan problémás a csomagolása. Sokszor nem tudjuk megtekinteni az árut (pedig úgy jobb ha nem is veszünk), de néha már a külcsín is sokat elárul. Gyenge minőségű csomagolás ritkán takar értéket, bár igaz a ragyogó külcsín se lesz garancia semmire se.
- Kipróbálva az árut gondolkodjunk el rajta, hogy adott korú gyermek esetén használatot bírja-e.

A játék, ami a szülő ellensége

Na igen, sokan gyermekvállalás előtt ezt a faktort elfelejtik figyelembe venni. Itt most nem is arról van szó, hogy csoki ellenes anyuka gyermekének tejbevonós, csokimasszás csoki nyuszit veszünk, mert ez megint egyértelmű, hogy hibás lépés (a csoki utánzat, mondjuk mindenkinél rossz lépés). Sokkal inkább arról van szó hogy az adott ajándék használata mennyire "felnőtt barát". Ha utálunk valakit, de muszáj ajándékot venni a csemetének, akkor vegyünk egy dobkészletet, trombitával és még egy sziréna szettet is. De ha nem ellenségünk a szülő akkor az Isten szerelmére ne vegyünk hangos, zörgős játékot. Továbbá kerüljük a pusztításra és rombolásra alkalmas eszközöket is.
Ha ezt elkerüljük, akkor még ott lehet a kényelmi funkció is. A legtöbb gyereknek rengeteg játéka lesz és ha ilyen a mi ajándékozottunk is, akkor biztos lehetünk benne, hogy a szoba mérete is véges. Tehát kerüljük az olyan nagyméretű ajándékot, ami tárolási problémákhoz vezethet és ha szétszerelhető mégis akkor is hosszú idő összerakni.
Másik szempont, hogy ne legyen terhelő az ajándék üzemeltetése. Az egy idő után idegesítő ha gyermek játéka hetente 8 ceruza elemet zabál fel.

Nem azt mondom, hogy ne vegyünk olyant, ami elektromos, vagy hangot ad ki csak csináljuk ezeket módjával.

Folyt köv...

A Barnes & Noble is meglépte, amit meg kell, felvette a kesztyűt és bejelentette a saját táblagépét a NOOK Tabletet. Sokat nem vacakoltak mindenféle fantázia névvel az biztos.
Ez már hivatalosan is táblagép, szemben a bizonytalan kategóriájú Nook color-al.
Ha bár nagyságrendekkel nem tudja az Amazon Fire-t meghaladni, de azért igyekszik megszorongatni.

Kijelző mérete ugyanakkora mint a Fire, tehet 7" és szintén e-könyv olvasásra optimalizált.
Diktafon üzemmódban is működik és jól kezeli a HD filmeket (MKV formátumot is kezel).
Netezni, e-mailt küldeni Wi-Fi-n keresztül tudunk.
Kezelendő e-könyv formátumok:
EPUB, PDF, XLS, DOC, PPT, TXT, DOCM, XLSM, PPTM, PPSX, PPSM, DOCX, XLX, PPTX
Egy 1GHz TI OMAP4 (két magos) processzor a lelke 1GB RAM-al.
Az aksi 11 órát bír, alap üzemmódban, ha videózunk akkor 9-et.
Egészen 32GB bővíthető SD kártyával, de alapban 16GB kapunk a $249 árért.
Az audió kimenet szabványos 3,5 jack, de USB csak nincsen rajta.
November 18-tól rendelhető, szóval az már biztos, hogy sikerült beleköpniük az Amazon karácsonyi puncsos táljába és letörni a várható csúcsbevételét a Fire táblagépnek.
Véleményem szerint azért érdemes mindkét táblagépből megvárni a második kiadást, mert ez a roham léptében történt fejlesztés még hozhat meglepetéseket.

Kérdés, hogy az apró többlet, mennyire lesz versenyképes, hiszen 50 dollárral drágább eszközt kapunk, mint az Amazon kínál. A jelek szerint a Barnes & Noble csak nem tudja folyamatos második helyét lefaragni a versenyben.

Most hogy a két legnagyobb e-könyv olvasó elindult a e-könyv olvasásra alkalmas tabletek irányában felvetődik korábbi cikkem gondolatmenete, vagyis vége lesz a szürkeárnyalatos E Ink technológiáknak ezen a piacon?
Minden esetre ez a lépés tovább mozgatja majd a tabletek harcát is.

Még szót ejtenék valamiről, amivel egyre gyakrabban találkozok fórumokon.
Most, hogy népszerűek a táblagépek egyre többen keresnek olcsó gépeket 30-40ezer Ft-ért és adott esetben előfordul, hogy találnak is valamit.

Azonban érdemes abba belegondolni, hogy az Amazon üzletpolitikája mindig is az volt ebben a témában, hogy szinte beszerzési áron adták a hardvert. Ezt látszik megerősíteni a NOOK tablet ára is, amely a "fapados" táblagépek kötelező versenye ellenére se tudta levinni a konkurens árszintjére, $200-ra a terméke árát.
Szóval kijelenthetjük, hogy ha valaki ezen belépőszintű táblagépek alá tud menni árban ott akkor valami nagyon nem stimmel.
Idő kérdése és megfognak jelenni a táblagépszerű, de gagyi termékek, amely jó pár figyelmetlen embernek fognak keserű pillanatot szerezni.
 

UPDATE! A Google belépésével elindult az ár harc és válaszul a Nook 50 dolcsit engedett a gép árából.

Igazából két másik blog közelmúltban publikált cikke ihlette, hogy megint az e-könyv témáról írjak. Tetszik vagy nem tetszik, de kezd kialakulni és sok helyen elkülönülni az e-könyvet vagy éppen  a hagyományos könyvet preferálók tábora.
Nem rég  bigyóblog hozzászólásaiban került kisebb vitára sor, ahol megütköztek a vélemények.
Én magam ez ügyben az középre helyezem magam. Egyrészt szeretem a hagyományos könyveket, ha az megfelelő minőségű és feltételezhetően sokszor forgatom majd. Másrészt támogatom az e-könyveket is, főleg ha mobilitás a lényeg (utazáshoz) vagy pedig olyan könyvet próbálok ki, amit vagy csak egyszer fogok olvasni, esetleg talán 50 oldal elolvasása után abba is hagyom, mert nem fog tetszeni. Én remélem és hiszek benne, hogy a hagyományos könyv élni fog sokáig, de jó esetben ez a piaci átalakulás egy minőségi tisztulási folyamathoz vezet majd. A tartami minőségnek mindegy, hogy a könyv nyomtatva van, vagy padig az e-papírnak az e-ink felületén olvasom. Szóval ha már fizetek egy nyomtatott könyvért szeretnék azért minőséget kapni, (még ha ez többlet költség is jelent).
Ha a könyvpiac is hasonlóan jár majd mint a digitális-analóg fényképezőgépek rövid és meglepő eredménnyel végződött harca, akkor a minőség lesz talán az egyetlen kiút számukra. 
Számos 80-as években nyomtatott könyvem van, amely cudar állapotban került mára és újra köttetést igényelt a gyenge minőségű kivitelezés miatt. Legutoljára a Trónok harcának megvételétől táncoltam vissza, mert az újra nyomás kivitelezése számomra elfogadhatatlan. Eleve nem értem miért lett miniatűr betűkkel kis alapúra nyomtatva egy ekkora könyv, ami így aztán aránytalan és kényelmetlen vastagságú is lett. Nyilván ezt kényelmes vonaton olvasni így (azonban arra már ott az e-könyvolvasó), de ha valaki még is otthon szeretné használni akkor már idegesítő így ebben a formában. Majd meglesz inkább e-könyvben, amíg megint ki nem adják kemény táblás normális méretben.

Már ezen gondolat futtatáskor óhatatlanul felmerül hogyha átrendeződik a piac az e-könyvek javára, akkor mi lesz a könyvkiadókkal? Elméletileg lehetséges lenne, hogy a szerző és az on-line e-könyv áruházak között (sőt ez utóbbi se kötelező) közvetlen kapcsolat legyen a kiadók kihagyásával.
Vajon megtalálják a helyüket a könyvkiadók az új világrendben majd?

Ezt a kérdést árnyalja Pete Townshend, a The Who gitárosának félrement nyavalygása.
Habár kritikája arról árulkodik, hogy nagyon nincs képben az új piaci szereplők feladatkörével, de felvett egy igényt, ami talán mentőöv lesz a kiadóknak. Pete Townshend panaszának lényege ugyanis, hogy ki istápolja egyengeti a gyámoltalan művész embert ha nincs kiadó? 
Ha valaki látta a Felhangolva c. filmet, - ami mint vígjáték némileg túlzás -, de azért mindenképp megmutatja micsoda meló hízelegni az énekeseknek, droggal, alkohollal ellátni  és az életét megszervezni nekik, hogy aztán minél több pénz kipasszírozható legyen belőle. Mocskos munka, de mocskos milliókért valakinek ezt is meg kell csinálni.
Ha az író világ nem is ennyire züllőt, de tény, hogy az író (jobb esetben) művész ember és nem termékmenedzser.
Megírni egy jó könyvet komoly dolog, de publikus értéke már azon múlik, hogy kerül be a könyv piac körforgásába. Nyilván sansza van egy e-könyvnek is, hogy mint egy népszerű youtube videó ugrásszerűen szinte önmagát terjeszti, de erre nem mernék rábízni biztosra egy jó könyv sorsát.
Szóval kell hogy legyen valaki, aki fogja a művész kezét és egyengesse az úját. E-könyv esetén kevesebb kockázat nekik is. Kiadni egy rossz könyvet nyomtatásban anyagi kudarc, ez e-könyv esetén maximum a marketing költség bukta. Ha lett volna már bejáratott e-könyv piac, amikor J.K.Rowling  lejárta  a lábát kiadót keresve, akkor talán, már az első kiadó megcsinálhatta volna szerencséjét és az asztal se szorulna cserére az igazgató irodájába, aki azóta is oda vereget a fejét, hogy mekkora hülye volt.

Még egy dologról szót kell ejteni a témában: Mi lesz a szerzői joggal?
Úgy jár a e-könyv mint a zene a fájlmegosztókkal?

Nos ezt szerintem a kiadókon múlik majd. Most hazánkban még félnek a kiadók az e-könyv piactól, rettegnek az ismeretlentől és ez baj. Árral szemben úsznak és minél tovább erőlködnek annál nagyobbat buknak majd.
Ha tanulnak a zene ipar hibájából, akkor elébe mennek a dolgoknak. Elkerülhetetlen lesz az on-line e-könyv áruházak megjelenése, csak az a kérdés, hogy ezt kiadókkal vagy kiadók közreműködése nélkül történik majd meg. A másik, hogy képesek lesznek-e realisták lenni vagy győz az ostoba kapzsiság.
Ha egy e-könyvet megpróbálnak 1000Ft-ért árulni akkor a fájlmegosztók lesznek a terjesztők, ha viszont az ember a kedvenceit 200-300Ft-ért kapja meg, akkor igenis a többség szerintem becsületesen fizetni fog majd.
Ami az iTunesnak sikerült az az e-könyvnek is működő modell lehet.


A jövőben az új rendszerben még a kezdő kortársírók is több esélyt kaphatnak, szóval jó oldalai is lesznek ezen változásoknak.
Majd meglátjuk.

Az elmúlt napokban számtalan blog bejegyzést és újság cikket írtak Steve Jobs emlékére. Mégis ez az írás kicsit más mint a többség.
Én magam nem vagyok rajongója Steve Jobsnak, időnként (okkal) kritizáltam is.
Ennek ellenére mindig elismertem zsenialitását és látnoki képessége lenyűgözött.
Amikor a táblagépek elkészítése előtt kifejtette, hogy a jövő az egyszerűség felé tart a számítástechnikában, mert az emberek nem hogy nem okosodnak, hanem egyenesen hülyülnek számítástechnikából, nos azt hittem túl sok LSD-s bélyeget nyalt, de azóta tapasztaltam, hogy igaza volt.
Steve Jobs meghalt és mint minden jelentős ember örökséget hagyott maga után, mint szellemi, mint anyagi értelemben.
Azonban Steve Jobs esete nem egyszerű, mert minden szempontból nehéz örökséget hagyott ránk.

Élete során számos jelzővel illeték: munkamániás, zsarnok, látnok, zseni és újító. Úgy tartom nem is teljesen tudatos volt életvitele inkább ösztönös és ezért szerintem nehezen másolható. Tanácsai tiszták és logikusak, de a többség számára nem adaptálható. Gondoljunk csak bele ha tanácsa szerint mindenki csak olyan munkát végezne, amit szeret, nos akkor ki vinné el a szemetet és ki dolgozna szalag mellet robotolva? Steve bevallása szerint úgy élte minden napját, mintha az utolsó volna, ami számára kemény munkát jelentet. Nos ha én úgy élném minden napomat, mint az utolsót akkor az tuti nem a munka lenne még ha szeretem is azt. :)
Aki munkamódszereit kívánná alkalmazni az is hamar bajba kerülne. Például egy termék piacra dobása előtt nem végzet a termékkel kapcsolatos fogyasztói felméréseket, mondván nem olyat kell csinálni amit az emberek szeretnek, hanem szeressék ők, amit te csinálsz. Azt hiszem a legtöbb cég e módszer használatába belebukna, mert kell az bolondos látnok zseni, aki mögötte áll.
Steve Jobs nem másolható csak úgy, hiába előttünk a példa.

Az anyagias értelemben vett termék alkotás szempontjából is egyedi volt.
Steve Jobs rendszerint nem vadonatúj dolgokat talált ki és vezetett be hanem meglévő, mások által hanyagolt eszközökben látta meg a fantáziát. Megújított és ebben az se zavarta ha addig nem létező új piaci szegmenst kellet létrehoznia zseniális megérzéssel és meglátással. Ennek technikai értelemben viszont van egy nagy hátránya; másolható. Mint ahogy látszik is a konkurencia egyként ugrott az Apple után. Bizony ez Steve Jobs anyagi értelemben vett nehéz öröksége.
Nélküle mi lesz az Apple sorsa?
Többség óvatosan fogalmaz ebben a kérdésben, nem csak tapintatból hanem, mert az Apple egy óriás lett az elmúlt évek alatt.
Én azonban leírom; Steve Jobs zsenialitása nélkül a piac felfalja az Apple előnyét. Steve Jobsszal megszületett az Apple nagy valószínűséggel vele távozik el majd.

Nyugodj békében!

 

Sötét középkor. Régi tanárom élcelődött rajta, hogy nem is volt az olyan sötét, hiszen az inkvizíció  máglyáink a fényei megvilágították azt. Rég volt, elmúlt, csúnya időszak volt, melyre nincs mentség és Krisztus tanításaival összeegyeztethető magyarázat. Vajon ezt mindenki így gondolja? Természetesnek tűnik számomra pedig nem így van.
Egyszer amikor Szent Ágostonnal kapcsolatos anyagot gyűjtöttem, véletlenül találtam rá egy katolikus egyháztörténelmi könyvre, ami a jelek szerint általános iskola 7. osztályos tanulóinak készült. Érdekes módon az anyag a Magyar Emberi Jogok Alapítvány honlapján található.
Vallásos ember vagyok, de az "én időmben" még nem volt vallásos oktatás az iskolákban, ezért érdeklődve kezdtem olvasni a könyvet.
Nagyon meglepődtem, amikor az inkvizícióról és eretnekségről kezdtem olvasni (54. oldal), mit is tanítanak az ifjúságnak. Gyakorlatilag bagatelizálás, maszatolás, mentegetőzés volt, de beismerés és a múlttal szembenézés nem igen.
Idéznék itt néhány érdekes mondatot:
"...A társadalmi ellentéteken kívül az eretnekségek másik oka a középkori ember rajongó, túlzásokra hajlamos lelkülete volt...."
"...Csak azokat adták át a világi hatóságnak, akik az inkvizíció bírósága előtt
makacsul ragaszkodtak eretnek tanaikhoz. A világi hatóságok általában máglyahalálba küldték az eretnekség vétkéért elítélteket. Ezt akkor a többség természetesnek találta...."
"...Az egyház ... eretnekügyben csak egy kínvallatást engedett meg, az sem tarhatott félórán túl. Ez haladásnak számított abban a korban, amikor majdnem mindenki egyetértett a felelősségre vonással.
Az e témával kapcsolatos regények és filmek nagyban túloznak, a fantázia szülöttei. Az inkvizíció áldozatainak a száma aránylag csekély...."

Hát nem tudom hogy vannak ezzel a szerzők, de én szerény Biblia tudásom alapján ha csak egy ember halálában is közrejátszott a katolikus egyház valamely szervezete Krisztus nevében, akkor az pont egyel több mint mint amennyi megengedett lenne.
Vagy a szerzőknek esetleg egy másik fajta kiadású Újszövetség alapján tanulmányozták Krisztus tanait? Habár 2000-ben II. János Pál pápa bocsánatot kért az egyház bűneiért köztük a máglyán megégettekért, de mennyit ér a pásztor bocsánatkérése, ha nyája továbbra se ez szerint él. E könyv 2005-ben készült, de nyoma sincs megbánásnak csak kínos magyarázkodásnak.

Végül fejcsóválva annyiba hagytam a dolgot, de a napokban megint belefutottam valamibe, ami újra eszembe jutata a témát.
Egy netes csevegésbe adott meg valaki egy linket, ami (hát nevezzük így) egy szennyírást írást tartalmazott  Michael Hesemann-től, aki ha lehet hinni a wikipediának XVI. Benedek pápa bizalmát is élvezi. Az írás lényegében Giordano Bruno megégetését igyekszik megmagyarázni, gyalázatos módon.Ez az írás amúgy az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium honlapján található, szóval egy oktatással foglalkozó intézménynél.
Mi is az írás lényege és mondanivalója?
Nos egyrészt az, hogy Bruno magának köszönheti, hogy máglyára került:
"...Bruno nem tanai, és nem is valamelyik valaha leírt gondolata, hanem konok tagadása, tévedhetetlenségébe vetett hite, más szóval szinte patológiás nárcizmusa miatt végezte a máglyán...."
Förtelmes, hogy valaki ragaszkodik nézeteihez, mi? Eleve érdekes az ellentmondás, hogy ha nem a tanai és gondolatai miatt került az inkvizíció színe elé, akkor mégis mi a fenét tudott "konokul tagadni"?
Azt Hesemann is elismeri, hogy az eredeti per írat 8 pontja nem maradt fent, viszont Bruno írásai igen és ismerve az egyház akkori álláspontját tudható, hogy mi volt tüske a Katolikus egyház szemében. Miket is mondott Giordano Bruno? Hát például olyan förtelmeket, hogy a lélek egyik testből a másikba vagy egy másik világba vándorol, vagy, hogy több világ létezik és a csillagok tulajdonképpen távoli Napok, körülöttük ugyanígy bolygók keringhetnek, s azokon a földihez hasonló élet lehetséges.
Felháborító nem??? Hát persze, hogy a tudatlan sötét középkorban máglyára került, habár Hesemann igyekszik az okokat tagadni, de Kopernikusz és Galilei a megmondhatja, hogy az egyház imádja a heliocentrikus világképet, olyanért az inkvizíció senkit se bántana.
Szóval most a XXI. században Hesemann ítéletet mond megint "...Azért ítélték el, mert túlbecsülte magát...". Szóval nem a katolikus egyház köpte szembe Krisztus tanait, hanem Bruno nem bírt magával és így magára vessen.
Hát ez található egy Katolikus gimnázium honlapján, ez szerint nevelik az ifjúságot.

Az ember azt hinné, hogy az Katolikus egyház túllépet múlton és képes szembenézni történelme sötét szakaszával, de a jelek szerit nem így van. Már pedig az aki múltjával nem tud szembenézni annak jövője se lesz.
Utálom előhozni a pedofil papok témát, mert nem szeretem ha néhányak bűnéért egy egész felekezet bélyegeznek meg. Ugyanakkor nagyon tipikus és erkölcsileg menthetetlen, hogy a katolikus egyház miképpen tűrte hosszú évekig ezt a gyalázatot és hogyan próbálta eltusolni az eseteket.
Vajon, ha hosszú-hosszú évek múlva (valamikor 2150-ben) ha egy katolikus vallástörténelmi könyvben szóba kerül a XX.századi pedofil esetek mi áll majd abban a tankönyvben? Az, hogy a pedofília akkoriban elfogadott volt, vagy hogy az esetek száma nem is volt olyan nagy (és ettől már elfogadhatóbb is a történtek) vagy hogy az áldozatok maguknak köszönhetik, hogy áldozatul estek?

Anno bölcs vezérünk tett egy szimpatikus kijelentést miszerint egyszerű földi halandó munkavállaló adóbevallási papírja nem lehet nagyobb, mint egy söralátét. Szörnyen logikusnak és praktikusnak hangzik, választáskor minden politikus über ésszerű és kreatív lesz. Azonban igazából én már ott nem értem a dolgot, hogy minek szűnt meg a régi rendszer, amikor is a munkaadó készítettel el a bevallásokat ezekben az egyszerű esetekben. Eleve a bérnyilván-tartásban amúgy is meg van minden adat, szóval bevallani néhány plusz gombnyomás volt, sokkal egyszerűbb mint kifejleszteni az "adó söralátétet". Gondoljunk csak bele, hogy így hány embernek nem kellene így kipostázni semmifajta formanyomtatványt.

Na de nem is erről akartam igazából írni.
Van az adóbevallás szempontjából egy sokkal lényegesebb szegmens, amiről szó és írás nem esett.
Néhány évvel ezelőtt olyan helyzetbe adódott, hogy rendes főállásom mellett egy kis mellékes plusz lehetősége vetődött fel. Nagyjából évi 200ezer forint, ami nem olyan nagy pénz egy évre vetítve, de azért nagyon is megbecsülendő.
Elhatároztam a becsületes utat választom és vállalkozó leszek. Elkezdtem az alapvető infók összeszedését, de hamar ráébredtem, hogy kérdéseimre választ szerezni a magyar hivatalokban nem egyszerű dolog.
Az hamar kiderült, hogy a legegyszerűbb forma ha másod állásban vagyok vállalkozó és nem vagyok áfakörös így a bürokratikus bonyolultság legalsó fokára kerültem.
Azt hinné az ember innentől könnyű az élet, de beláttam, hogy még ebben az esetben se egyszerű a jámbor adózó állampolgár élete. Például ha felmerül egy olyan kérdés, hogy kell-e vállalkozói számlát nyitnom, azt gondolná a magam fajta naiv, hogy az APEH-nál seperc alatt választ kapok, de valójában sikerült jól zavarba hoznom az ügyintézőket, akárcsak az elektronikus számla adással kapcsolatos kérdéseimre, amire a mai napig nem kaptam egyértelmű választ.
A hab a tortán aztán persze az adóbevallási ív megtekintése volt, ami számomra úgy tűnt mintha ékes ork nyelven íródott volna mordori dialektusban.
Hát ennél a pontnál egyértelmű lett, hogy könyvelő kell nekem, ami bosszantó dolog, mert az átlag havi három bejövő és két kimenő számlához a hozzáértő könyvelőnek egy magam fajta másodállásos vállalkozó esetében jó ha évi 5-6 óra munkát jelent. (Ha az olvasók között van könyvelő és ez nem így van, akkor kérem cáfoljon).
Na akkor mennyibe is fáj nekem ez a néhány munkaóra évente?
Azt hinné az ember, hogy a válság idején mindenki kapkod a munkáért, de ahogy kutakodtam és érdeklődtem azt láttam, hogy mindenki fintorog. Mindjárt az elején kaptam egy olyan varázslatos ajánlatot, hogy havi 10ezerért elvállalnak DE számlát nem kapok róla. Vicces. Keresek 200 ezret, amiből 120 elmegy arra hogy igyekszem maradéktalanul betartani a szabályokat. Kezdtem megbecsülni a havi 5000Ft-os ajánlatokat, ami lássuk be az elvégezendő munka arányában még mindig igencsak durva. Ami igazán zavar, hogy a húzós ajánlatok mellé csak meg kaptam a pofavágásokat. Szóval az harmadik esetben megkérdezte, hogy miért utálják a könyvelők ennyire a vállalkozókat.
Nos a válasz lényege, hogy (az mellet hogy kis hal a céges könyvelés mellett), időben nagyon macerás, mert kissé korai a leadási határidő ahhoz képest, hogy például a bérkimutatásaimat és mikorra kapom meg a cégemtől.

Ma Magyarországon nem kevesen vannak akiknek lehetősége lenne éves szinten néhány százezres bevételre, gondoljuk csak a kézművesekre, akikre az APEH néhány éve kifejezetten rászállt, és lássuk be lényegében a mostani rendszer üzenete elég rossz. Jelenleg úgy áll, hogy ennyi bevételnél ha becsületes akar maradni valaki, akkor inkább ne keressen ennyi pénzt (és az állam se), vagy válassza az adócsalást és dolgozzon zsebre (állam így is kimarad).

Szokták mondani, hogy könnyű panaszkodni, de megoldást adni nehéz, nos nekem volna egy ötletem. Azon felül, hogy egyszerűbbé is tehetnék a (nagyon) kisvállalkozók életét, központilag szerény díjazás felében az állam is elvégezhetné az egyszerű kisvállalkozók bevallását. Sok ügyfél lenne így egy megfelelő apparátus hatékonyan és gazdaságosan fenntartható lenne, nem is beszélve az extra munkahelyteremtésről. A költségeket a vállalkozók állnák, de nem lenne brutális extra profit.
Kis segítség, hogy mi is segíthessünk, de megint bilibe lóg a kezem....
 

Az e-papír technológia közel 35 éves múltra tekint vissza és az elmúlt évtized volt a legtermékenyebb fejlesztési időszak.
Igazi sikerét mégis csak a néhány éve egyre jobban elterjedt e-könyv olvasók hozták meg. Habár nem az Amazon webes könyváruház volt az első aki előrukkolt az e-könyv olvasókkal, de mára meghatározó motorja lett a cég ennek a piacágnak.
Már jó ideje figyelem ezt a szektort és mostanra egy régi jóslatom igazolódott be, amikor az Amazon előrukkolt első táblagépével a Fire-el.

Azt kell, hogy mondjam, hogy a hagyományos szürkeárnyalatos kijelzővel működő e-könyv olvasók habár nagyszerűek és praktikusak, de úgy mondhatnánk rosszkor és rossz helyen jelentek meg.
Annak ellenére, hogy a hagyományos egyszerű könyvnek jól megfelel a mostani technológia, a mai világban mégis csak luxus, hogy egy média eszköz csak egy fő funkciót töltsön be megfelelően. Persze az olvasók egy része képes volt már böngészésre és képek szürkeárnyalatos megjelenítésre, de azok a fránya színek mégis csak hiányoznak. Lássuk be a könyvpiac egy nem elhanyagolható szegmense is színes és akkor még az e-magazinokat nem is említettük.
Amióta megjelent az Ipad azóta folyamatosan ott lebegett a kérdés: "Ipad vagy e-könyv olvasó?"
Persze elvakult könyvolvasó fanok elzárkóznak az összehasonlítástól, mondván a két megjelenítő technológia markánsan eltér egymástól, de ne feledjük, nem mindig a legjobb technikai megoldás szolgálja ki a piacot. Számtalan más hatás is közre játszik melyik megoldás lesz a sikeres, mint például a gazdasági és pszichológiai tényezők.
Ha látni akarjuk, hogy mennyire élő probléma a Ipad és e-könyv olvasó közötti őrlődés, akkor keresünk rá a Google-ban a "ebook reader vs Ipad" kifejezésre és töménytelen ilyen fórumot és cikket találunk pedig ez még csak egy keresési kombináció volt.

Szóval számomra egyértelmű volt már egy ideje, ha az Amazon okos, akkor megveti lábát a táblagép piacon is, úgy, hogy kijön egy e-könyv olvasó barát verzióval.
Eddig igazából két fő érv volt, ami az Ipad ellen szólt a sok kedvező ok mellett: az ára és a könnyen tükröződő kijelző felület, ami a tartós olvasásnál zavaró lehetett. A Kindle Fire gyakorlatilag már elsőre elébe ment ezen problémáknak, beelőzve az Apple termékét a e-könyv olvasás területén.
Kérdés az, hogy ezután lesz-e helye az egyszerű mono kijelzős olvasóknak? Egyenlőre az Amazon se kívánja leépíteni idő előtt ezeket a típusokat, sőt ezen a területen is újított, mert hát a könyv olvasók használóinak is kell az előrelépés.
Én mégis most újabb jóslatot teszek: az egyszerű e-könyv olvasók lassan kikopnak a piacról. Az Amazon megtette az elkerülhetetlen lépést, hogy megvédje piacát az Apple táblagépétől, de ezzel meg is ásta a hagyományos olvasók sírját, amit őszintén szólva nem is sajnálom.

Mindenesetre a mono könyvolvasók esetleges kihalása nem jelenti egyben az e-papír technológia végét. Egyelőre nincs kilátás hogy megjelenik a színes e-papír alapú könyv olvasók, mert az még túl drága, de valójában a merev könyvolvasók csak kitérők voltak ennek a  technológia életútján. Eleve a hajlékony megjelenítő felület volt a cél anno és szerintem ez is marad a jövő.
Ha megfizethető lesz az ára, akkor nagyobb forradalom lesz a média iparágban, mint amit a táblagépek jelentenek napjainkban.


 

Vagy mégsem?
Egy volt főiskolai csoporttársammal beszélgettem egyszer néhány évvel a diploma után. Ő már addigra családos volt, két gyermekkel és bevallotta, hogy szörnyen sajnálja, hogy amikor néhányan a diploma után elmentünk egy közel-keleti hátizsákos utazásra, akkor nem tartott velünk, pedig hívtuk. Az út azóta "legendává" vált. Dolgoztunk banán ültetvényen, stoppoltunk a sivatagban, vitorláztunk a Níluson, tengerparton aludtunk hálózsákban és csempészekkel utaztuk át Sinai félszigetet. Fantasztikus életre szóló élmény volt és ő mostanra ráébredt, hogy nem is lesz több hasonló lehetősége.

Érdekes egy időszak, ami legtöbb embernél a húszas éveink elején van. Még tart a tanulási időszak, de pénzünk csak korlátozottan van, de nem is érzünk sürgetést, hogy bármit kihagynánk, mert hát még sok időnk van, hogy álmainkat megvalósítsuk. Hova is sietnénk?
Pedig ilyenkor nem gondol bele az ember, hogy néhány év múlva milyen kötöttségeket is veszünk a nyakunkba.
Az az igazság, hogy ilyenkor még nehéz belátni, hogy mit jelent egy állandó munkahely, amit pályakezdőként meg kell becsülni és micsoda egy (édes)bilincs a gyermek vállalás, ami úgy változtatja meg élet módunkat, ahogy azt sose gondoltuk volna előtte. Bármennyire is tervezetnek tűnik a családalapítás, azért sok friss anya arra a kérdésre, hogy "Gondoltad volna 3-5 évvel ezelőtt?" kérdésre "Hát nem!" lesz a válasz.
Ilyenkor nem visszafordítható az idő kereke és nem bepótolható a kihagyott évek bármennyire is szeretnénk. Amit kihagyunk 25 évesen az nem lesz ugyan olyan 35 éves korunkban.

Szóval legyünk észnél és vegyünk észre, hogy a potenciális szabad évek száma nagyon kevés és azok közül is a legtöbb lehetőséggel kecsegtető, az iskolát befejező (ezáltal eddigi kötöttségektől megszabaduló) és munkát még meg nem kezdő (új kötöttséget nem vállaló) időszak az még szűkebb.
Nem csupán szórakozás szempontjából lényeges, hanem alapja lehet későbbi karrierünkre.
Akármennyire divat egyes körökben szidni a külföldi munkavállalást, egy rövidebb külföldi munka kitérő csak javítja pozíciónkat a nagyon kemény kezdeti időszakban a munkaerő piacon.
Ha kedvünk van kipróbálni őrült dolgokat hát ne halogassuk tegyük meg, amíg lehet.

Jogilag 18 évesen lesz valaki felnőtt gyakorlatban úgy tartom, hogy munkába álláskor és/vagy családalapításkor van a nagy vízválasztó. Ekkor fogunk rádöbbeni arra is, hogy milyen hiba volt azt hinni, hogy "Ej ráérünk arra még...!".
 

Néhány hete interneten láttam és ismerősöktől hallottam, hogy "Jaj, Amerikában megszűnik a kézírás"!
Hisztérikus reakció hullám futott végig a neten, amely úgy vizionálta, mint civilizációnk széthullásának első biztos jelét.
Magam is furcsállottam a hallottakat, mert kissé radikálisnak tűnt és már láttam lelki szemeim előtt, ahogy a Post-it vállalati óriás összeomlik.

Aztán csak eljutottam oda, hogy magam is megnézzem azokat a híreket és ledöbbentem, mert ennyi hazugságot félreértelmezést, félremagyarázást egy nem politikai témában még soha nem láttam.
A hír olvasóknak már ott gyanakodni illet volna, hogy a főcímek rendre úgy kezdődtek, hogy "Nem tanulnak kézírást az amerikai gyerekek", majd pedig a cikkeben rendre úgy folytatódott a kifejtés, hogy "...már nem oktatnak folyóírást...".
Hoppá! "Más is látta?"...fordulnék körbe ahogy az ügyetlen bűvészt leplezi le a szemfüles néző, de csak úgy látom más nem nagyon látja.
Mióta egyenlő a kézírás a folyóírással?
Az igaz, hogy folyóírás egy kézírás fajta, de csak annak egy altípusa legyen bármily népszerű.
 

hw.gif Nos igen jobban utána nézve kiderül, hogy az amerikaik a náluk amúgyis már csak másodlagos szerepet betöltő folyóírást fogják hanyagolni és megmaradnak inkább az általuk preferált nyomtatott írásnál. A nyomtatott írás értelmezése magyar cikkeknél fórumokon megint totális képzavart jelentet, mert sokaknál a nyomtatott kézírás az nem azt takarja, hogy nem kötik össze a betűket, hanem valami ILYESMIT KÉPZELNEK EL.
Pedig a nem összekötött betűírása nagyon is szép és alapvetően az egyszerűsége miatt jobban olvasható is.
Mint egyes fórum reagálóktól kiderült, jócskán vannak olyanok, akik felnőtt korukra szintén hanyagolják a folyóírást és öntudatlan az amerikai módszerre váltottak.
Az aggódó hírek egy másik érdekes félreértése az, hogy az amerikaiak nem fognak tudni aláírni. Na ez az aggodalom valójában tényleg szerepeltek az eredeti amerikai publikációkban, de az  aggódás értelmezés magyarban már félre ment a kézírás felé, pedig "csak" arról van szó valójában, hogy aláírni folyóírással szoktunk.

Vajon tényleg olyan kár a folyóírásért? Jól ismerjük a célját, értelmét és történelmét?
A többség aligha.
Az általunk ismert latin folyóírás valójában a római időkből ered, amikor is szükségesé vált egy gyors jegyzetelésre alkalmas írásformára azon esetekben amikor szükségtelen volt a nyomtatott szépírás. Ekkor alakult ki a gyors "futó" (innen a latinból az angol kifejezés "cursive"), egyszerű írásforma ami leginkább úgy nézet ki, mint amit az orvos karmol a receptre. Minden volt csak szép nem.
Mindössze alig néhány évszázada jelent meg az igény egy szép folyóírás formára. Ennek köze nem volt már az eredeti funkcióhoz és inkább kalligrafikus írásnak tekinthető. Hazánkban lényegében ennek egyik fajtáját tanuljuk az iskolákban.
A baj csak az, hogy ehhez némi velünk született művészi képesség is kellene ha a "nagy könyv" szerint szeretnénk elsajátítani és megtartani ezt a kalligrafikus írást, az pedig nem mindenkinek adatik meg. Vajon hányan tudnak írni olyan betűkkel, mint ami az általános iskolában tanultak?


 Érdemes ezen elgondolkodni, hogy tényleg világunkban mire kell helyezni a hangsúlyt, de nem különöskép érdekes az is, amikor egy hír a folyóírásról a szövegértelmezés mohácsa lesz tömegeknél.

Egy technikai blognál mellékszálként alakult ki vita arról, hogy létezik-e egyáltalán "legoptimálisabb" szó.
Nekem mindig is természetes volt, hogy az optimális szó a magyarban az eredeti latintól eltérően, nem a "legjobbat" hanem "megfelelőt" jelenti. A legjobb értelmében ez csak elméleti, gyakorlatban nem használható szó lenne.
Érdekességként rákerestem a neten és úgy láttam elég általános a vita a témában. Ezeket a vitákat olvasva tipikus és klasszikus vita szituációkat találta, amelyek már-már megmosolyogtatóak voltak. Volt tekintélyelvűség, harag, higgadt fejtegetés, viccelődés. Valahogy mintha minden tipikus olyannyira emberi e szó köré volt sűrítve.

Végül medwe blogján a hozzászólások között találtam egy magyarázat gyöngyszemet Zsadon Béla részéről, íme:
 

"...

1. Az optimum, optimális nem lehet felsőfok, a felsőfokú melléknevet, határozót igen könnyű a magyarban fölismerni: mindig b hangra végződik. Mindig. A hiba oka, hogy kevered a logikai kategóriákat a grammatikaiakkal. Olyan, mintha azt mondanád, hogy ennek az acélszerkezetnek azért jó a szilárdsága, mert kék. Ez egyébként az ún. logikázós nyelvművelők gyakori hibája.

2. Az optimum nem azt jelenti, hogy "a legjobb lehetőség, a legjobb teljesítmény". Az optimum egy rendszer működési paramétereinek olyan együttese, amely megszabott feltételek mellett elfogadható. Nem legjobb, hanem elfogadható. Pl. adott körülmények között egy kocsi optimális sebessége biztosan nem a "legjobb" sebessége. Ez egy (sőt több) elvi pont, amit a valóságban nem biztos, hogy el lehet érni. A optimálisabb következésképpen azt jelenheti, pl., hogy az elvi optimumhoz közelebb levő (mint egy másik, szintén elfogadható paraméteregyüttes, elfogathatóbb, mint a másik, bár az is elfogadható volt), a legoptimálisabb meg pl. azt, hogy az általunk eddig kipróbált vagy ismert paraméteregyüttesek közül ez van legközelebb az elvi optimumhoz. Vagyis nem állíthatod, hogy az optimálisabb, legoptimálisabb "értelmetlen". Az abszolút jelentésű melléknevek-határozók ilyen relatív használata mindennapos. Gondolj utána, hogy lehet valami kékebb?

3. De hagyján, van tovább is. Természetesen, mint minden szónak, az optimálisnak is lehet, és van is átvitt, metaforikus vagy metonimikus használata. Még ha igaz is volna, hogy az optimális fokozása alapjelentésében "nem logikus", miért következne ebből, hogy másodlagos jelentéseiben is fokozhatatlan? Vannak szavak, amelyek jelentése nem bővülhet? Ki tiltja meg? Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy nem mondhatjuk egy lányra, hogy aranyhajú, hiszen nem lógnak fémdrótok a fejéből.

4. Mindezekkel együtt persze az bátran mondható, hogy egy adott kontextusban az optimálisabb szó használata stilárisan nem szerencsés, jobb volna így vagy úgy. Minden szóválasztás jellemzi a beszélőt, és mondhatod, hogy ezen is látszik, hogy tudálékos, vagy nem igazán jó az irálya, vagy akármit, csak azt nem, hogy az optimálisabb szó "helytelen".

5. És a legfontosabb: Azért kellene megérteni, hogy miért vannak, akik kiadnak az ilyenfajta nyelvinek állított ítéleteken (pláne, ha azok jobbára a szakirodalomban már százszor megcáfolt babonák, tévedések), mert anyanyelvi beszélők bizonyos megnyilvánulásainak "helytelenné" bélyegzése - erre 100-150 éves tapasztalat a súlyos bizonyíték - ártalmas társadalmi következményekkel jár. Kéne olvasgatni lingvicizmussal foglalkozó szociolingvisztikai dolgozatokat.

Bocs a kéretlen tanácsért.
ZsB

..."

A nyelvi viták mint diszlexiásnak amúgy is nagy kedvencem szóval ez a szó jó lesz blog címnek. :)

süti beállítások módosítása