Sokat gondolkoztam, hogy írjak-e egy ilyen posztot, kell-e nekem a pofonba beleszaladni. Végül is rászántam magam (mint látszik). Sajnos az idén egy közvetlen családtagon keresztül én is részese lettem a rákkal szembeni küzdelemnek. Mai világunkban egyértelmű, hogy az ember informálódik az interneten, de ez esetben sokáig nem vitt rá a lélek. Aztán, amikor mégis, akkor hihetetlen sok torz információval találkoztam ezért eltartott egy ideig, amíg a témát feldolgoztam. Most az első kezelésben félúton vagyok és sokkal többet tudok a témáról, mint szeretnék. Ennek a bejegyzésnek az a célja, hogy ellenpontja legyen a netet elözönlő témával kapcsolatos ötletelésnek és rémhír terjesztésnek.
A különböző fórumok ugyanis gyűjtőhelye a témával kapcsolatos torz információknak. Mindjárt le kell szögezni itt két dolgot. A félretájékoztató ember nem rossz szándékú csak tájékozatlan vagy, ami rosszabb félig tájékozott, de valójában jót akar. Csak mint tudjuk ugye a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A mások, hogy nem véletlen persze hogy a kemoterápia generálja a találgatásokat és összeesküvés elméleteket. Lássuk be, hogy egy halálos téma a rák miatt, egy olyan gyógykezelésről, ami mérget jutatat a szervezetbe és radikálisan legyengíti azt.

Jöjjön hát néhány tipikus érvelési hiba és logikai ellentmondás a témában:

"Láttam egyet, ismerem az összeset"

Az egyik legtipikusabb hiba, amikor a daganat a téma, hogy valaki általánosságban mondja meg a tutit a rákról vagy kemoterápiáról. Durvább esetben egy tüdőrákos infó alapján "tájékoztat" valaki egy mellrákost, de a még egyértelműnek tűnőbb párhuzamok se olyan egyértelműek.
Egy rákbetegség pontos állapota és esélyei rendkívül összetettek. Számos tényező befolyásolja a beteg esélyeit, ami egyrészt az egyéni sajátosságok, a daganat adottságai és a kezelés minősége hármasa adja ki. Amikor laikus összehasonlítás történik, akkor is a legjobb esetben két azonos ráktípust hasonlítanak össze, ami rendkívül megtévesztő. Ha nagy vonalúan el is tekintünk az egyéni tényezőtől és a kezelési különbségektől is, akkoris hihetetlen nagy a szórás. Például agydaganatból, van 10-15 fajta, amelyeknél jelentős eltérések vannak. Azonban hiába határozzuk melyik agydaganat típus, mert annak vannak különböző altípusai és bizony még itt is radikális eltérés van egy-egy alváltozat között. Amíg az egyik altípusnak 80% a túlélési esélye, addig a másiknak 35%, pedig ugyanarról az agydaganat fajtáról beszélünk. Ehhez jön még, hogy a daganat fejlődés melyik fázisban van. Ilyenek a daganat mérete, illetve az áttétképződés megindulása. Itt kapásból a korábban 80% esélyes altípus már lehet, hogy egy csoda szintű 1%-os lesz az esélyeket latolgatva. Szóval ha valaki érvelésben azzal igazolja tévedhetetlenségét, hogy látott egy bizonyos eset lefolyását az korántse biztos, hogy érdemi módon tud értékelni egy hasonlónak tűnő másik esetet. Ismét hangsúlyozom, hogy  a három befolyásoló tényezőből még csak egyet vettünk itt figyelembe és már így elég bonyolult a helyzet.

Ez a vélekedési mechanizmus a kezelés megítélésre is igaz. A kezelések daganat típustól, beteg állapotától és alkalmazás dátumától is függ. Általános igazságokat kijelenteni egy kezelés alapján nagyon félre vezető lehet.

"A múltban rekedni"

Habár az az ilyen fórumokon nem igazán érezhető, de a daganatos terápiák szerencsére fejlődnek. Évről évre komoly előrelépések vannak a már meglévő szerek felhasználás módjában és néha ez rövid idő alatt ugrásszerűen következik be áttörés. Példának okáért a gyermek agydaganat medulloblastoma magas rizikófaktor túlélési esélye 2004 előtt alig volt több, mint 17%, aztán a kezelés módszer fejlesztése után  74% lett a túlélési ráta egy évvel később! Szóval ha egy 2003-ben kezelt beteg világosít fel egy 2008-ban kezeltet, akkor már nem naprakész információkkal fog tanácsot adni.

"Ha az 'A' hamis, akkor 'B' igaz"

Egy lány írt arról egy fórumon, hogy amikor apja megbetegedett, akkor mennyire megbíztak az orvosokban, de hiba volt, mert az apja meghalt. Bezzeg azóta tudja, hogy XY alternatív gyógymód megmenthette volna. Ez a szemlélet nem egyedi. Egy másik példában így írnak "...Miért nem tudtam, hogy van ilyen...testvérem nem halt volna meg akkor..."
Ez egy nehéz és megválaszolhatatlan kérdés már utólag, hogy "mi lett volna ha". Nincs ember aki utólag megmondhatja ezt. Mégis olyan nagy a bizalom az alternatív és szimpatikusabb kezelések irányt, hogy van aki vakon képes azt mellett érvelni és kész tényként elfogadni, hogy az működött volna. Mindez minden alap nélkül csak úgy bemondásra. Durva példa itt az a eset, (amiből bírósági ügy is lett), amikor egy jó esélyekkel bíró beteget beszélt le egy rokon az orvosi  kezelésről mondván, hogy az csak megöli az embert. E helyet táplálék kiegészítőkkel kúrálta a rokon és még azt is bemesélte, hogy a titkos gyógyszer hatását naponta leolvassa egy a fejünk felett elszálló izraeli gép a TV készüléken keresztül. A hiszékeny beteg meghalt, pedig olyan ráktípusa volt, amit az orvosok eredményesen kezelnek. Másik számomra döbbenetes módszer az volt, amikor egy sámán szerűség arra beszélt rá egy daganatos lányt, hogy az orvosi módszerek helyett inkább koncentráljon a daganatra és sugározza oda az anyja iránt érzet gyűlöletét, mert az megöli a daganatot. Ez már nem csak tudományos hanem ezoterikus szemszögből is badarság. Ő se gyógyult meg. Szóval olyan nagy a bizalmatlanság a kemo iránt, hogy egyesek egészen hajmeresztő dolgokat képesek inkább elhinni.

Alternatív megoldások

Sokszor tanácsolják, hogy elsőnek az alternatív megoldásokkal próbálkozzunk. Ez bizony könnyen rossz tanács, lehet hiszen az egyik legnagyobb esély növelő az idő tényező. Ha korai stádiumban ismerik fel a rákot akkor nagyságrendekkel nagyobb az esély a gyógyulásra. Az egyik ilyen vízválasztó az áttét képződés megindulása, ami jelentősen megnehezíti az eredményes kezelést. Pont ezért tartják veszélyesnek a hasnyálmirigy rákot. A hasnyálmirigy daganat nem agresszívebb, mint más veszélyes daganat, hanem a probléma ott van, hogy túl késő produkál tüneteket.
Itt mindjárt elő is kell vennünk a sokat idézet  Steve Jobs esetét.  Sokat elárul, hogy esetét pro-kontra felhasználják bizonyításként. A fórumokon elég sok vele kapcsolatban a fals infó, mert kezdetben szegényes volt az információ, amit az Apple cég a betegség alatt torzított is, így jó pár megalapozatlan állítás rögzült. Ugyanakkor életrajzi könyve részletesen leírja az eseményeket. Jobs esetében korán vették észre a daganatot egy más célra irányuló rutin vizsgálatnak köszönhetően, ráadásul a  szövettan is kedvező eredményt mutatott, ami nagyon jó esélyekkel kecsegtetett. Jobs azonban úgy döntött először alternatív megoldásokat választ és 9 hónapig a neten felkutatott hangzatos módszerekkel próbálkozott, még távgyógyítókkal is felvette a kapcsolatot. Azonban a daganata nem hogy nem tűnt el, de még nagyobb is lett. Így aztán végül "kés alá feküdt", de a műtét alatt kiderült, hogy áttét képződött a májra. Persze 100% nehéz a feltáró műtét nélkül igazolni, hogy 9 hónappal korábban még nem voltak meg az áttét kezdemények, de nagyon valószínű, hogy nem. Röviden összefoglalva az ezutáni eseményeket ettől kezdve igazából, már az orvos tudomány se tudta megmenteni pedig sok mindent megpróbáltak, igaz Jobs makacs és engedetlen páciens volt.

Az alternatív leírások legtöbbször hangzatosak és elolvasva úgy tűnnek, hogy "nahát milyen egyértelmű, nem is értem miért nem így gyógyítanak". Azonban az a helyzet, hogy a fórumokon amikor a sikeres alternatív gyógyulásokat taglalják, akkor alapvetően valaki ismerőséről szól az eset vagy ismerős ismerőse az alany.  Ez a szerkezet pedig félelmetesen emlékeztet a városi legenda alapformulára. Nem láttam olyat eddig, aki első kézből mesélte el, hogy áttétes rákból gyógyult fel pl. az erdélyi léböjt kúra hatására. Az a helyzet ha van is hatásos alternatíva az egyrészt szűk használat miatt nem kidolgozott és széles körben nem kipróbált (ne feledjük az egyes esetek mennyire eltérnek). Másrészt a sok "ígéret földje" ajánlat közül ember legyen a talpán, aki megtalálja az igazít (és nem a szimpatikusat). Én igazából azokat tartom hitelesnek, amely kihangsúlyozza, hogy nem orvosi kezelés helyett hanem mellette ajánlott. Az is egy érdekes tapasztalat, hogy onkológián bizony vannak "bio" emberek, akik mégis megbetegednek. Akárcsak sportolók vagy egészséges stressz mentes környezetben élők is.

Amire még ki kell itt térni az a nagy dózisú  c-vitamin kúrák. A c-vitamin viszonya a rákhoz nagyon trükkös. Egyrészt segít megelőzni a rákot, mert megköti a szabad gyököket. A gyorsan növő nagy energia igényes daganatot is fékezi. Azonban ha már meg van a daganat és az immunrendszer nem érezte úgy, hogy azt el kell pusztítania, akkor bizony a c-vitamin a rákos sejteket ugyanúgy erősíti, mint az egészségeset. Így fordulhat elő, hogy a c-vitamin kúra lenullázza a kemo hatását és az így eredménytelen lesz.

Összeesküvés elméletek

Az összeesküvés elméletek nem kemo specifikusak, hanem minden "rázós" téma sajátja. Mint minden nem magyar specifikus témában, ebben is sok az import termék, még ha az nincs is összhangban a hazai viszonyokkal. Pl, az a  vád, hogy az orvosok anyagilag érdekeltek egy szer használatában, az lehet, hogy igaz, USA-ban, de nálunk az OEP mondja meg, melyik szerek használhatóak.
A kemo ellenes körlevelek általános jellemzői, hogy tudományosnak tűnnek, intézetek és orvosok állnak a megdöbbentő kijelentések mögött, de persze közvetlen elérhető források nincsenek. Ha valaki utána nézz, akkor igen csak meglepődik majd. Volt erről egy poszt egy másik bogban, így én nem is fejtegetem tovább hanem ajánlom azt olvasásra.

Végkövetkeztetés

Na akkor most mi a helyzet a kemoterápiával? Mondandóm értelmében én se tudok egy biztos álláspontot meghatározni. Az biztos, hogy a normálisabb alternatív megoldást kínáló kezelések az általuk forgalmazott szereket, nem az orvosi kezelések helyett hanem mellette javasolják. Nem véletlen, mert nagy a felelősség és legtöbbször nincs lehetőség egy második próbára. Nem rég voltam tanúja, hogy egy betegnél a daganat műtétje után sugár kezelést írtak elő, de kemot nem. Itt mindjárt tudni, kell, hogy amíg tőlünk nyugatabbra egy héttel a műtét után sugaraznak, addig nálunk 1,5 hónap a várakozási idő. Ismerős még örült is, hogy "jaj de jó, hogy kemo nem is kell", de én figyelmeztettem, hogy elvileg kellene valami, ami megfogja addig a daganat visszatérését. Ráadásul az alternatív megoldásról való döntést is halogatták, mondván ezen a pár heten nem múlik semmi. Tévedtek. A daganat 5 hét alatt visszanőtt, mielőtt a sugár megindult volna.
Szóval bárhogy is döntünk annak tükrébe tegyük, hogy a második próba már rosszabb eséllyel indul ha van rá egyáltalán lehetőség és hogy nincs igazán idő a halogatásra, bármit is választunk. Az orvosi rendszer sem tökéletes, de nem mindig az a jó, ami könnyed és ártalmatlan, legyen az bármilyen szimpatikus.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.