Előre bocsátom ez nem egy okostelefon szakmai blog, de az elmúlt időben többen fordultak hozzám segítségért, hogy új okostelefon esetén mit érdemes beállítani és feltelepíteni, ezért gondoltam írok egy ilyen összesítést, hátha segít valakinek. Én alapvetően android telefon használó vagyok, de lehetnek olyan részek, ami egy iPhone használónak is hasznos lehet. Mivel nem szak post lesz így igyekszem érthetően, szakmai sallangot kerülve írni.

Gmail

Habár a levelezés nem az elsődleges a fontosságok között, de mivel az első indítás során végigvezetett alapbeállításnál felmerül már az androidos telefonnál az, hogy milyen email címet használunk, ezért elsőnek írok erről.
Időnként hallom androidos felhasználóktól, hogy igazából nem használnak gmail-t, mert az nem tetszik helyette a már vagy évtizede meglévő egyéb szolgáltatónál maradnak. Az hogy van akinek nem szimpatikus a gmail felülete azt megértem, viszont fontos tudni, hogy a gmail fiók nem csak levelező rendszer hanem annál sokkal több. Ezek egy részét nem fogjuk használni, de még így is van bőven olyan szolgáltatás, amit igen, miközben esetleg van akinek fel sem tűnik, hogy ugyanarról a cégről van szó. Számos funkciót és szolgáltatást úgy tudunk a legjobban kihasználni, ha áttérünk a gmail használatára ellenszenvünk ellenére. Megéri és néhányról hamarosan szót is ejtünk majd.

Vírusirtó alkalmazás

Az iPhone felhasználók kedvenc kötekedése, hogy az androidos telefonokat veszélyes számítógépes vírusokra hajlamos készülékeknek állítják be. Valójában két egyszerű szabály betartásával 99,999%-os biztonságban tudhatjuk magunkat. Az első, hogy külső ismeretlen forrásól ne töltsünk le alkalmazásokat (appokat), hanem csak a Google play áruházból. A második pedig az, hogy telepítsünk fel egy megbízható vírusirtót a telefonunkra. Ezek android esetén ingyenesek, szóval tényleg nem kerül semmibe és csak bizonyos opcionális extra szolgáltatások fizetősek, de ezek inkább kényelmi és nem biztonsági tényezők.
Én magam az Avast szoftverét használom. Nem csak, hogy megvédi a telefonomat a vírusoktól, de még van egy-két hasznos ingyenes szolgáltatása. Például engem korábban zargattak telefonos sale marketing ügynökök, akik kivétel nélkül "privát" számról hívnak vagyis nem jelez ki a készülék semmilyen számot. Hosszú évek alatt meglett a tapasztalat, hogy aki elrejti számát az egyenes ember nem lehet, de a telefon alap szoftvere csak konkrét számot tud letiltani. Az Avast viszon erre is képes és még sok minen másra is. Pl celebeknek hasznos lehet az a funkció, hogy csak azokat a számokat fogadja a készülék, amelyek szerepelnek a telefon névjegyzékben. Nos ez nyilván keveseknek hasznos, de a telefonos ügynököket kizáró funkciót másnak is tudom ajánlani (nem az ismeretlen számot zárja ki hanem csak a "nincs számot").

Google play

Nos a Google play alkalmazás webáruház alapban telepítve van androidos telefonokra, szóval ezt nem kell telepíteni, de van néhány beállítás, amit érdemes fontolóra venni. Ha valaki nem ismerné innen lehet alkalmazásokat letölteni ingyen és adott esetben pénzért is. Biztonságos felület és bőven van alkalmazás szóval nincs szükség más forrásra. Egy rövid kitérő erejéig azért ejtsünk szót arról, hogy, habár biztonságos alkalmazásokat töltünk le innen, de ne ész nélkül tegyük. A túl sok és/vagy rosszul beállított alkalmazás végzetesen lelassíthatja készülékünket és működési zavarokat okozhat.
Milyen beállításokat érdemes átnézni? Nos ha elindítjuk az Google play-t akkor a beállításoknál (három vízszintes vonal baloldalon fent) találunk egy olyat, hogy "Alkalmazások automatikus frissítése". Kicsit unortodox javaslat lesz, de kapcsoljuk ki. Igen tényleg azt írtam, hogy az alkalmazások háttér frissítését kapcsoljuk ki. Habár ez ellentmond a józan észnek, de gyakorlati tapasztalat, hogy sok váratlan kellemetlenségtől óvhatjuk meg magunkat. Sajnos létező jelenség android esetén, hogy egy kiadott új frissítés az egyik napról a másikra "megöli" az addig jól és hiba nélkül működő alkalmazást. Inkább végezünk időnkét manuális frissítés, DE előtte nézzük meg a vélemény szekciót (görgessünk le), ha ott ilyesmit találunk akkor tartsuk meg inkább a korábbi verziónkat:

Google Photo

A Google photo végtelen és inygenes felhőtárhelyet biztosít a Gmail használó számára videókra és fotókra. Ráadásul ha akarjuk, akkor automatikus végzi a háttérmentést. Ismétlem: végtelen, ingyenes tárhely és háttér mentés! Ennyi! Mai napig nem értem, hogy ez az alkalmazás beállítás miért nem alap a legtöbb embernek. Az, hogy az alkalmazásban nem alap értelmezés az sajnos szintén értem, mert egyesek rendkívül ódzkodnak a "felhő" alapú tárhely alkalmazásától, de ez erősen túl van reagálva. Jöjjön egy igaz történet. Egy ismerősöm lelkesen osztogatott linkeket arról a facebookon, hogy "vigyázat a nagy cégek ellopják az életed". Korábban ajánlottam a Google photo szolgáltatást neki, de mint tudatos polgár leperget róla. Aztán a nyáron nagynehezen összeszedett pénzt a családdal és elutaztak Spanyolországba. Mint oly sokan nem vitt külön fényképező gépet, mert hát a mai mobilok az átlag compact szintjét simán hozza. Aztán negyedig nap ellopták a telefonját. Mint kiderült nem csak a spanyol fotók hanem a hazai nyaralási fotók is rajta voltak. Rémlett neki, hogy mondtam valamit háttérmentésről így felkeresett, hogy mit lehet tenni. Kérdeztem, hogy bekapcsolta e a Google photo szolgáltatást, amit mondtam. Hát nem. Mondtam neki megnyugodhat, megvédte magát  hogy a fotók a felhőbe mentve legyenek, most már "biztonságban" vannak a  telefon tolvajok kezében. Az új készülékénél első volt, hogy bekapcsolta ezt a szolgáltatást.
A beállításoknál tehát nekünk kell az alkalmazásnál megadnunk ezt az opciót. Ajánlott azt a lehetőséget választani, hogy wi-fi hálózaton legyen automatikus mentés. Így habár egy külföldi utazás esetén a szállodában este tölti fel a napi adagot és íg az csak akkor kerül biztonságba, de legalább az adat keretünket se szívja le.

Folyt köv...

Már régebb óta megakartam írni ezt a cikket, de visszatartott az a  tény, hogy viszonylag ritkán van időm írni és így bosszantó ha írásom elavul akár félév alatt. A LED izzók nagy lépés a világítástechnikában, jóval nagyobbak, mint az energia takarékos kompakt fénycsövek/lámpák voltak. Azonban mivel a technológia a tömegfelhasználás területén éppen fejlődő szakaszban volt így a róla írt infók rövid alatt elavultak, illetve közbejátszott az is, hogy a közelmúltig nem voltak képesek 1:1-ben kiváltani az addig használt rendszereket. Én a kezdetek óta figyelemmel követem a  LED technológiát és rendre kipróbáltam egy-egy újdonságot és mostanra azt hiszem kijelenthetjük, hogy nem csak kiváltja a LED az elődöket, de meg is haladja azokat. A LED nemcsak, hogy hosszabb élettartamnak örvend, mint az energia takarékos kompakt fénycsövek, hanem alig termelnek hőt (azt is az elektronikájuk) és nincs bemelegedési idejük. Már a "hagyományos" és  kompakt fénycsövek közötti váltásnál is volt egy kis képzavar, hiszen a korábban etalonnak tekinthető izzó fogyasztási teljesítménye (W) pont a fogyasztás csökkentés miatt értelmét veszítette. Ezért tehát most már végképp itt az ideje, hogy megtanuljunk néhány objektív fogalmat a világítástechnika területéről, ami alapján  eldönthetjük, hogy melyik az a lámpa, amire szükségünk van. Igazából két fogalom lenne, amivel tisztába kell kerülnünk: a fény mennyiség fogalma vagyis a lumen és színhőmérséklet mibenléte. Ha megnézzük egy LED-es lámpa adatlapját, akkor rengeteg technikai infó lesz ott, mint a fogyasztás (W), a foglalat típusa, stb, de a lényeg e kettő tisztázása.

A lumen

Elsőnek jöjjön egy kis Wikipedia másolás "A lumen (jele: lm) fotometriai mennyiség, a fényáram SI-származtatott mértékegysége; egy sugárzó forrás által kibocsátott látható fény "mennyiségének" az integrálja (összege)."
Nos mint írtam korábban az izzó fogyasztása alapján lőttük be a kibocsátott fénymennyiséget (értsd mennyire erősen vagy gyengén világít) , ami addig jól is működött, amíg csak egy technológia volt elérhető. Azonban a kompakt fénycsövek miatt már szükségesé vált egy jóval pontosabb meghatározás. Szerencsére nem kellett semmi újat kitalálni, a szakemberek használták a lument, csak az átlag ember nem tudta, hogy eszik-e vagy isszák. Ezt áthidalandó készültek okos összehasonlító táblázatok, amely az átlag halandó számára is segített belőni, hogy mi mennyi.
Íme egy ilyen:

Kicsit lusta voltam egyet legyártani így ezt most a netről kölcsönöztem. A felső sorban látható a "Brightness" sárga színű sor, na az a lumen értéke. Tehát egy hagyományos 60W-os izzó nagyjából 700lm fénymennyiséget bocsátott ki. Így ha egy hagyományos 60W-os előszobai izzónkat szeretnénk LED lámpára cserélni, akkor jelenleg egy 10W-os felel meg ennek. Ugyanakkor kezdjük el magunkat edzeni arra, hogy a "hagyományos W" -> lumen -> "LED W" átváltás helyet jegyezzük meg, hogy az előszobába nagyjából 700lm-t leadó világítótest kell és ennyi. Ma már minden izzó/lámpa dobozán ott találjuk a lumen értéket. 
Átnézve a táblát felmerülhet a kérdés, hogy miért 400+, 700+, 900+ van oda írva és miért nem egy pontosabb érték? Pont azért, amiért utoljára tanácsoltam a teljesítmények oda-vissza váltásának kerülését. A technológia váltások miatt ma még egy 10W LED az kb 700lm ad le, de ez már lámpa típus kialakítástól függően is eltérő lehet, nem is szólva a jövőbeli fejlődésről. Szóval ezek viszonyított értékek és ettől egyes lámpák eltérhetnek némileg, amiért fontos, hogy ráálljunk arra, hogy lumenben gondolkodjunk. 

Színhőmérséklet 

Ha megnézzük egy lámpa dobozát a főbb információk között lesz az, hogy "warm white" vagy "cool white" (vagy valami hasonló), ami "hideg fehér" vagy "meleg fehéret" jelent. Ha az adatlapot is átböngésszük, akkor találunk egy négyjegyű számot, aminek a végén van egy "K" (Kelvin) betű. Pl.: 2700K Na ez a színhőmérséklet.
Amíg az emberek többsége számára tiszta, hogy a fénymennyiség az miért lényeges, addig a színhőmérséklet figyelmen kívül hagyása sok kellemetlenséget okoz utólag a kezdő vásárlónak. Először is mi a fészkes fene a színhőmérséklet (laikus módon elmagyarázva)? Nos ha egy fehér falat megvilágít a  delelő napfény (és nincs zavaró tényező, mint pl. színes tükröződés vagy szmog), akkor azt a falat fehérnek látjuk. Ez a kiinduló alap, amikor adott színt úgymond "színhelyesen" látunk. Ehhez az kell, hogy a falat a nap kb 5000-5500K (vagy is 5000-5500 Kelvinnel) világítja meg. Automata fényképező géppel/mobillal készült képeknél tapasztaljuk néha, hogy a beltéri képek hol sárgás narancsos színűek, hol kékes színűek. Jellemzően a hagyományos izzó esetén sárgák, neon esetén kékek. Nos a hagyományos  izzó a "meleg fehér", a neon kékes színe pedig a "hideg fehér". Ha ezt értékekben akarjuk leírni akkor úgy jellemezném, hogy 5000K alatt "meleg fehér" egy lámpa fénye, felette pedig "hideg fehér".
Ha valaki most fellélegez, hogy "oké értem, ha hagyományos izzót szeretnék cserélni akkor meg kell nézni a warm/cool"feliratot és a warm-ot kell választanom", akkor megközelítőleg igaza van, de ez nem ilyen egyszerű. Jobb megbarátkozni a Kelvin értékekkel is, mert most már a LED technológiánál elég nagy a szórás és így a választék és bizony néha félrevezető a felírat. Például egy hagyományos izzó az kb. 2700-3200 K volt jellemzően egy neon pedig kb 6500-7500K. Sokan megszokásból ragaszkodnak a barátságos, narancsos meleg fényhez így nekik minden bizonnyal jó lesz egy 2700K-es LED lámpa. Viszont ha már van választási lehetőség, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy adott helyen (pl kamra vagy konyha) nem lenne-e jobb egy "színhelyesebb" hőmérsékletű izzó? Ez esetben érdemes oda egy 4000K körüli izzót lámpát keresni. (Én őszintén szólva a teljes lakás világításban jobban szeretem ezt az értéket). Na de miért is fontos mélyebbre merülni, mint a "meleg/hideg fehér", minek itt még Kelvinezni? Nos pont azért, mert korábban írtam, hogy a 5000K alatt meleg fehér valami, de ha megnézünk egy 4000K LED lámpát arra a adott estben "cool white" lesz írva. Miért? Nos pont ez a probléma. Az emberek kicsit a régi technikához viszonyítanak egy ilyen nagy váltás küszöbén és legtöbbünk számára még a 2700K az alap egy lámpa esetén. Persze látjuk, hogy ez sárgás, de ahogy közelítünk a 5000K igazi fehére felé egy laikusnak az inkább már "hideg lesz" mint semleges. A gyártók, hogy csökkentség a félreértést és a várható gyalázkodó panasz sorozatot számát, inkább a igazi fehér felé eső tartományt is "hideg fehérnek" határozzák meg. Azonban nagyon nem mindegy. hogy az a "hideg fehér" az 4000K vagy 6500K lesz. Az utóbbi sokkal hidegebb és kékesebb lesz.

Tehát összefoglalva két példával, ha valaki korábbi 40W izzóját akarja cserélni a csillárban és hasonló eredményt akar kapni, akkor vesz egy 400-500lm-es LED lámpát (jelenleg 6W-os), ami 2500-3200K színhőmérséklettel rendelkezik. Ha több fényt szeretne, akkor 600-700lm-es lámpát választ. Ha valaki a kamra izzóját cserélné és erősebb, színhelyesebb és kevésbé áramzabálóbb lámpára, akkor a 60W-ost becseréli egy világosabb 900-1300lm-es LED lámpára, aminek a színhőmérséklete kb 4000-5000K.

Azt amúgy mellesleg jegyzem meg, hogy hiába a technikai ismeretek ha egy olyan noname lámpát vesszünk, aminek a valódi leadott értékei köszönő viszonyban sincsenek a dobozára írt értékekkel. 
Remélem van aki számára hasznos infókat adtam. 

Íme néhány közkeletű tévedés és egy érdekesség Ausztráliáról.

A kenguru védett állat.
Na jó az talán ha nem is gondolja mindenki, hogy védett, de mint Ausztrália egyik jelképe, biztos azért vigyáznak rá. Nos nem. Amíg ez igaz a koalára, de a kenguru jobb esetben olyan mint nálunk a nyulak (cuki, de nem kell óvni), rosszabb esetben a földművelésben kifejezetten káros faj, amit pusztítani kell. Ennek a közkeletű félreértésnek érdekes ütközése az a videóra adott nemzetközi reakció, amikor egy a kutyáit védő ember behúzott egyet egy harcra készülő kengurunak. Mindenki Ausztrálián kívül felháborodott, az ausztrálok meg nem értették mi a baj. Az se szokatlan, hogy Ausztráliában járva kenguru bőr termékeket és húsából készült érteleket találunk.

A Sydney-i Operaházban főleg operákat játszanak
Tévedés. Habár eleve multifunkciós több termesre tervezték az épületet, de az operának szánt részben is van úgy hogy hónapokig más műfajt játszanak.

Ausztráliában minden sarkon halálos állatok leselkednek ránk.
Harmadiknak hagytam a legnagyobb téves nézetet  témában. Ez a nézet uralja a köztudatot és amikor a témában vitatkoztam egy olyan emberrel aki soha nem járt ott, nem is volt hajlandó elfogadni, hogy ez nem így van.
Habár nyilván több a veszélyes faj, mint pl a Bakonyban, de világszinten ez már nem igaz. Eleve a legtöbb veszélyes állat megtalálható máshol is a Földön. Aztán ezek állatok nagy része egy jól behatárolható, az ország egészét nézve kis területen él. Például a krokodil és a kocka medúza csak az északi területeken. Így közép kelet Ausztráliában sokkal reálisabb veszély, hogy egy bekómázott koala esik a fejünkre. Más fajok kezdenek eltűnni, így pl dingó kutyából olyan kevés van, hogy már őket kell védeni az embertől és nem fordítva. Megint más esetben habár félelmetesnek néz ki a vadászpók és ha vezetés közben jelenik meg a műszerfalon akkor komoly balesetet okozhat az ijedség, de amúgy ártalmatlan. Illetve ha áldozatul is esünk egy halálos mérgű fajnak, akkor se biztos a halál, hiszen például a tölcsérhálós pók mérge már 1981 óta nem okozott halált a kifejlesztett ellenanyagnak köszönhetően.

A bumerángok megfelelően eldobva visszatérnek és ezeket vadak leterítésére használták az őslakosok
Ez csak részben igaz. A bumeráng az egy hajító fa, amit vadászatokhoz is használtak, meg számtalan másra is (pl. ásás). Habár rengeteg fajta van belőlük, de megkülönböztetünk ún. "visszatérő" és "nem visszatérő" fajtákat. A "visszatérő" bumeránggal nem terítettek le vadat (egy ütés után képtelenség lett volna tovább repülnie), hanem arra szolgált, hogy a fák felett eldobva és körívet leírva felzavarta a madarakat. Ezután az erőteljesebb "nem visszatérő" bumeránggal terítették le a rejtekhelyéről megriadva előjövő vadat.

A mai ausztrálok deportált rabok leszármazottai.
Habár tényleg egy ideig Anglia rabokat deportált a kontinensre, és minden bizonnyal élnek az akkori raboknak leszármazottai, de ezek aránya már koránt sem akkora, mint sokan hiszik. Habár hangzatos sztori, de előtte és utána még inkább több bevándorlási hullám volt és nem csak Európából, így a jelenlegi lakosok ősei sem visszavezethető egyetlen időszakhoz vagy néphez.

+1 érdekesség
Megmondom őszintén ennek nem jártam utána szakmai forrásoknál, de ennyi lazaság talán megengedett egy blognál. Egy ausztrál farmer és helyi publicista mesélte, hogy az arab térségben, pl. Dubajban kapható teve hús (pl. teveburger alapanyag) azt valójában Ausztráliából származik. Ugyanis, amíg az arab térségben nagy érték a teve, addig az Ausztráliában korábban behurcolt és túlszaporodott tevéket folyamatosan irtani kell. Ugyanakkor a derék ausztrálok körébben nem népszerű a tevehús, de a Közel-Keleten ínyencség.

Egyes szavak és fogalmak a nyelv természetes fejlődésének köszönhetően változnak. Az idő, a társadalom és kultúra jelentős hatással lehet a nyelvre. Manapság a régen oly kemény "hazaáruló" szó lényegül át és nyer sajátos tartalmat a Fidesznek köszönhetően.
Az optimista (mint én) időnként azt hiszi, hogy már nincs lejjebb, bár az évek tapasztalatai megtanítanak rá aztán, hogy ne legyek könnyelmű, mert a szellemi sötétség mélysége feneketlen és végtelen. Ez az érzés fogott el, amikor a facebookon "hazaárulózó" rohamot váltott ki egyesekben, hogy a jobbik hozzájárul a lex CEU törvény alkotmányossági vizsgálatához. Most csupaszítsuk le egy kissé ezt a eseményt, hogy el ne vesszünk a vita tengerben. NE menjünk bele, hogy a Fidesznek mi célja lehet egy betartásában problémás és sebtibe hozott, egy egyetemre szabott törvénnyel és azt is hagyjuk ki a képből, hogy a Jobbiknak, - akit a Fidesz riválisává vált - vajon mennyire nehezére esett a narancsos pártnak nem tetsző lépést tenni. Nézzük és vizsgáljuk meg magát a cselekedetet: Egy problémás törvényt meg fog vizsgálni az Alkotmány bíróság, hogy megfelel-e Magyarország alaptörvényének! Milyen mocskos judeo-bolsevista-náci-liberalista hazaáruló már az aki ilyet kíván? Hát mit képzel az ilyen magáról? Megvizsgálni egy törvény annak az alkotmány szellemében, amit a Fidesz amúgy már vagy tucatszor átírt a saját szájíze szerint? Hát hazafi az ilyen??? Erre nem is elég egy szó, mert az ilyen Soros-bérenc és bevándorlás párti is egyben, és ez utóbbi a leggyalázatosabb tettek egyike.

Szóval nézem és egyre jobban elborzadok, akár csak akkor, amikor Bukarestben több mint százezer ember ment utcára a korrupciós törvények enyhítése ellen tiltakozva. A jogos népharag miatt végül meghátrált a román kormány, de a "sorosozás" nem maradt el ott se, mert hát az az ember, aki a hatalomban kevesebb korrupciót akar látni az csak is Soros-bérenc lehet. Akkor ott az a védekezés elhangzott, ami alig néhány hét alatt nálunk is visszaköszön: "....manipulációs szándékú, félretájékoztató kampány" zajlik és emiatt vonultak tüntetők százezrei az utcákon. A manipuláció pedig valószínűleg külföldről érkezik. Szerinte nem szabad csak a médiából tájékozódni, ott félreértelmezik a rendeletet,...". Nem ez az idézet bizony nem hazai, hanem 2017 február 2.-án a román kormány panaszolta. Bizarr a hasonlóság és az időbeli közelség. Nem kellett sok és 2017 március 28 után itt is, aki törvényességet és erkölcsi igazságot akar az manipulált "áruló" lett.

Szóval fideszi értelemben igen csak sokan lettek "hazaárulók" ma Magyarországon és ezen emberek közül nem egy még néhány hete lelkes Fidesz támogató volt. Ezután persze elgondolkodtató, hogy valóban negatív bélyeg így hazaárulónak lenni? Ha a hazát jelenleg a Fidesz szemlélete képviseli, ahol az adófizetők pénze elveszíti közpénz jellegét, a nepotizmus virágzik a pénz lenyúlás pedig intézményesült az akaratot pedig esztelen félelemmel próbálják megtörni, akkor be kell lássuk, hogy ezt elárulni igen is dicsőség. Fideszi értelemben vett hazaárulás pedig már erényé vált.

Azt megállapíthatjuk, hogy minden magyar örült, hogy idén egy újabb magyar film kapott szobrot az Oscar-díj átadón, ez nem vitás. Azonban ahogy téma lett a rövidfilm a különböző fórumokon a vélemények már megoszlanak arról, hogy a "Mindenki" az vajon egy jó film avagy nem. Egyesek szerint zseniális a kivitelezése és a története, mások szerint viszont ha a kivitelezésben nincs is hiba, de a történet már életszerűtlen és szirupos. Szóval a kritikák fura mód megoszlanak egy díjazása szerint rendkívül sikeres filmnél, de vajon mitől lehet ez? Nagyon sokat elárul az okokról, hogy a filmet magasztalók az ellentábort azzal vádolják, hogy nem értették meg a film lényegét. Meglátásom szerint itt van a probléma gyökere. Ugyanis ahogy a technikai kivitelezés úgy a film alap mondanivalója is jó. Megmutatni azt amikor a gyermek találkozik egy aprónak tűnő felnőtt csalárdsággal, ami habár jelentéktelennek tűnik mégis messzebb vezet. Érdekes és tanulságos konfliktus, de vajon a filmbeli kórus volt a legjobb eszköz ennek a helyzetnek az ábrázolására? Aligha. Nekem eleve az volt furcsa, hogy az én időmben (még a szocializmusban voltam általános iskolás) az iskolai kórusokba volt felvételi próba éneklés és az elfogadott volt. A mi iskolánknak híres kórusa volt és nálunk mindenkit alapban meghallgattak, aki az iskolába bekerült, de a kórus tagságot csak keveseknek ajánlották fel. Azonban nem véletlen éreztem rendszeridegennek a történetet, ugyanis - mint azt utólag megtudtam - a film alapját egy svéd eset szolgáltatta. A film problémája tehát a megfelelő mondani való bemutatása egy igen csak kétséges példával. Ráadásul ez a téma manapság egyre vitatottabb. A probléma nagyon hasonlatos ahhoz a vitákhoz, ami a politikai korrektség fejtegetése mentén jelenik meg és aminek vélt vagy valós túlzása jelen társadalmunkban sok feszültséget gerjeszt. Az énekléshez szükséges "jó" hang egy velünk született tehetség, ami ha megfelelő, akkor fejleszthető. Na de az egyenlőség és korrektség nevében kórsuba kell járni mindenkinek, akinek erre kedve szottyan tehetségtől független? Egy generáció nevelkedett fel abban a szellemben, hogy mindenki tehetséges, mindenki különleges és mindenki egyenlő. Divatba jött, hogy gyermekversenyeken nem csak a dobogós helyezettek hanem mindenki kap érmet, mert a siker érzése mindenkinek joga. Ma viszont egyre több olyan vélemény van, hogy ez nagy hiba volt, mert egy elfuserált generációt neveltek fel, akiknek értékrendje eltorzult. Ahogy felnőnek ezek a gyerekek rájönnek, hogy nem mindenki különleges és sikeres a való életben. Az igazi nyertesektől viszont elvették az igazi siker élményt, amikor a jutalmazásuk nem volt több az utolsóknál.
Szóval a film kivitelezése ilyen szempontból nagyon félre ment és nem véletlen talán, hogy pont az USA-ban lett ilyen sikere, hiszen ott még ez a nevelési szellem nagyon erős. Egyik tanárom mondta egyszer, hogy a francia forradalom jelszava a "szabadság, egyenlőség testvériség" egy nagy marhaság. Ugyanis ahol szabadság van ott nincs egyenlőség, viszont ahol egyenlőség van ott nincs szabadság.
A film forgatás egyik érdekes pikantériája, hogy a film szerepe szerint szép hangú főszereplő Hais Dorottya hangját Walton Rebeka adta, hiszen Dorottya nem tudott olyan szépen énekelni, így lényegében ő csak tátog a  filmben. 

Kép forrás: clipartfest.com

Az egyik mozihálózat a közelmúltban komoly országos fejlesztésbe kezdett és több vidéki moziban megjelentek a 4DX termek. Múlthéten elhatároztuk, hogy a család elvonul egy moziba és kipróbáljuk milyen az új LEGO mozi fokozott élményhatással. Itt az elején meg kell, hogy jegyezem, hogy számomra nem újdonság az ún. 4D mozi hatás, mert a kilencvenes évek végén az USA több szórakoztató parkjában kipróbálható volt 10-20 perces show keretében és tetszett is, csak akkor talán még nem a 4DX néven futott. Azonban az ott kipróbált filmek nem egész estés mozik voltak és kifejezetten a 4D hatáshoz forgatták őket, ezzel szemben itt most ugye a normál mozifilmhez igazítják az effekteket. 
Mint oly sok esetben a nagyszerű technika feltalálása egy dolog, a felhasználás átgondoltsága és kivitelezése, pedig egy másik kihívás. Sajnos azt kell, hogy mondjam ebben az utóbbiban most elbuktak. A probléma ott van, hogy a család és a körülöttünk ülők véleménye alapján túltolták az effekteket. Úgy gondolták talán, hogy ha már 4DX és hamár magas jegy ár akkor adjunk valamit, de túl sok volt a jóból. Amikor például egy repülőgép száguld, akkor fantasztikus érzés a mozgó szék és a szélhatás, azonban azt nem értem, ha pl. a főszereplő ugrál, akkor a szerencsétlen nézőközönséget minek dobálni. Többször voltunk úgy, hogy egy kellemetlen és nem várt effekt sorozatnál már vártuk mikor lesz vége. Mellettem ülő idegen jegyezte meg, hogy az első negyed óra még érdekes volt utána már zavaró. Ha ennyire nem is lennék lesújtó véleménnyel, de az biztos, hogy nem sikerült eltalálni az arányokat és a mértéket az élvezetes élmény kiegészítő és az idegesítő élmény zavarás között. A film végén például fiam meglepődve vette tudomásul, hogy a film alatt senki nem rugdalta a hátunkat hanem az is a mozi élményt kívánta javítani. Hát nem jött össze.  Pedig látszik, hogy az alap elgondolás jó és vannak megfelelő kezdeményezések. Például a film elején átnézve a környezetet örömmel állapítottuk meg, hogy a vizes effektek kikapcsolhatóak a székkarfán, de igazából ez nem működött, pedig jó lett volna. Az se lenne hülyeség, ha a négyes szék egységeknél lenne egy effekt leállító gomb és ha az adott együtt mozgó egységnél azt mindenki benyomja, akkor az effektek annál az egységnél leállnak. Ilyenkor  marad a 3D élmény és a tömeg effektek. Amikor mi néztük úgy tapasztaltuk ezzel a lehetőséggel többen élnének.
Szóval az élmény nem volt pozitív és ezek után pláne bosszantó, hogy ezért az élményrontásért majdnem kétszeres jegyárat kellett fizetünk. Az ötlet nem rossz, csak az effektet és az árat is csökkenteni kellene és némi beavatkozási lehetőséget adni a mozinézőnek. Ez utóbbi már csak azért se mindegy, mert ha valaki rosszul lesz, akkor igen csak körülményes menekülnie. Mindenesetre az üzemeltetőnek azt tudom tanácsolni, hogy kérdezze meg egy-egy film nézés után az embereket és hasznosítsák a tapasztalatokat. 

Fotó: wikipedia

Már jó pár éve voltam tanúja ennek az esetnek, szóval nem városi legenda, (nem úgy hallottam valakitől, aki hallotta mástól...) és szerintem megéri a rövidke postot, mert tanulság van benne bőven. A globalizációról, világgazdaságról és az ember viszonyáról ezekhez. Nem is akarok én itt elemezgeti jöjjön maga a történet aztán mindenki kezdjen vele azt amit akar.

Egyik szupermarketben vásároltam és pont a zöldség-gyümölcs részleg választékát mustráltam, amikor mellém érkezett egy nagyjából hatvanas házaspár. Alapvetően nem szokásom mások beszélgetéseit kihallgatni, de közvetlen mellém álltak és férfi nagy hanggal magyarázott az asszonynak, szóval nem lehetett őket kizárni a privát szférámból. Fokhagymát kerestek, amiből éppen nagy választék volt (az előrecsomagolt fajtából). Az ember felkapja az egyik csomagot és tudatos vásárlóként elolvassa a raja fityegő cetlit. Ekkor megvetően felhorkant és visszadobja a ládába "Eh holland...!" felkiáltással. Ekkor a mellette lévő ládába nyúlt és kivesz egy másik csomagot. Elolvassa a címkét ismét és most már dühösen vágja vissza a csomagot a dobozába úgy hogy szinte fröccsen "Eh kínai!!!". Ezután a szeme sarkából meglát egy másik dobozt, benne szintén előrecsomagolt fokhagymák nemzeti színű szalaggal átkötve. Szeme felcsillan kikap egyet "Ah...", majd megnézi az árcédulát és szomorúan és (először ismertségünk óta) halkan vissza ejti a dobozba "Eh drága....."

Van itt valami, amit nem értek. Dohányozni régebben egyértelmű menő volt. A többség számára a felnőtt dohányos egyenlő partner volt, és valóban volt benne valami érdekes különleges. Na nem a sarkon sebtiben elnyomott gyors slukknak, hanem amikor egy este beült az ember meginni valamit és közben átadta magát a füst élvezetének. Sőt mi több a dohányosok közössége egy különleges klub volt. Kimeríthetetlen tárháza a háttér információ szerzésnek és nem egy fontos vállalati döntés született meg ilyen cigi szünetekben. Aki nem volt ott az kimaradt (a "Jóbarátok sorozatban volt is egy vicces rész erről).
Szóval adva volt minden a pozitív képhez és mivel "régebben" is a felnőtteknek való kiváltság volt így adta magát, hogy tinikorban az ember adott esetben ezzel emelte ki magát a szürke közösségből. Teljesen érthető a motivációk és a célok és habár normális ember ellenezte a fiatalkori dohányzást, de tény hogy érthető volt a miért.
Ma már nagyot fordult a világ és a dohányzás nagyon, de nagyon nem menő. Itt nem csak arról van szó, hogy a tiltások miatt a társasági dohányzás beszűkült és élvezetét veszítette. A dicsfény is igen csak megkopott. Régen ha nem is volt példa nélküli, de szokatlan volt ha egy álláshirdetésben kiemelték, hogy dohány mentes embert keresnek. Ma már ez alap, sőt a dohányost helyenként úgy kezelik, mintha leprás lenne és beteg ember. Ma már nem hogy nem fogadják el egyenlő félként, hanem inkább kicsit szégyenkezik és mentegetőzik az ember a dohányzásért.
Ez mellé aztán hozzájön az iszonyú sarc amit anyagilag jelent ma a cigi. Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy az állandó dohányzás egy kisebbfajta luxus lett anyagilag. Persze ha függőség van, akkor ez a luxus nem kérdőjeleződik meg és ismertem olyan családot, ahol férj és feleség is dohányzott, ennek következtében habár cigire mindig volt pénz, de rezsire már nagyon nem. Nyilván ők is tudták, hogy nincs ez jól, de a nikotin ennyi év után már nagyon nyomatékosan követelőzik, nincs pardon.
Szokták mondani "régen minden jobb volt" (pedig nem is), világ változik, ez van. Nincs is ezen mit rugózni, bár érdekességként érdemes talán elmélázni rajta. Viszont azt nagyon nem értem, hogy a mai fiatalok között miért van olyan aki továbbra is menő és követendő példának látja a cigit? Komolyan nem veszik észre, hogy egy olyan zsákutcába lépnek be, aminek nem hogy sötét és értelmetlen, de még szakadék is van a végén? Van olyan fiatal aki kívánatosnak tartja azt, hogy fiatalkorban titokban elnyom egy-egy slukkot titokban, aztán felnőttkorában is ezt az életet folytatja. Hahó gyerekek a 80-as és 90-es évek elmúltak és a dohányozni nagyon nem cool!
Tudom sokaknál nyilván ott egy szülő aki dohányzik (vagy a haver, akinek van ilyen), de komolyan azt látjátok, hogy ez remek jó szórakozás? Mint volt dohányos elmondhatom, hogy nagyon nem az! Erről lemaradtatok, ez az idő már a múltba veszett, az van. Már régebben is a vége nem volt fényes a dolognak, merthogy egy idő után a dohányos eljut oda, hogy "fenébe, se pénz, se tüdő ehhez, leteszem ezt a szart!". Aztán ez után kétféle ember volt. Egy aki sikeresen leszokott és visszanézve egy baromságnak találta az egészet. A másik viszont nem tudott szabadulnia  szenvedélytől és megidealizálta azt, hogy "jaj hát kell valami, más meg mással mérgezi magát, stb". Ma is idővel e felé tart mindenki aki rágyújt, de régebben az odafelé vezető útnak látszott valami értelme, de manapság nem több mint egy már a kezdetektől értelmetlen önsanyargatás.

Tudom jó gyenge cím a posztnak, de most jobb nem jutott eszembe. A családunk egy szerencsétlen betegség miatt két évre belekóstolt a mozgássérült lét nehézségeibe. Nem túlzás a "királyi többes", mert bizony egy ilyen esemény lelkileg is és bizony jogilag is kihat a családtagokra. Szerencsére túl vagyunk már ezen és ma már nincs meg a kék igazolvány, de van egy kis tapasztalat, ami talán érdemes a megosztásra. Habár már erről az egész időszakról lehetne egy nagyobb írás szentelni és mégis csak négy érdekességet emelnék ki. Ebből az első kettő az inkább a kívülállóknak szól, a harmadik amolyan gyakori kérdés az érintetteknek, az utolsó meg nem olyan gyakori inkább csak érdekes eset. Jöjjön itt most négy tipikus tévedés a kártyahasználattal kapcsolatban.

1, Mozgáskorlátozott = kerekesszékes vagy mankós ember

Nem. Számos más oka lehet, hogy valaki rendelkezik a mozgásában korlátozottak igazolványával. Ilyen például a Down-szindrómás gyermek is, de számtalan más betegség esetén lehet úgy, hogy látszólag nem tűnik valaki mozgássérültnek, de mégis jogos kártya használó.

2, Mozgáskorlátozott helyen parkoló kocsiból kipattanó egészséges ember = csaló

Sokszor talán igen, de az első pontból következik, hogy nem automatikusan az. Több oka is lehet annak, hogy egészséges ember használj a mozgássérült helyet jogosan. Ilyen az maga a mozgássérült személy nem tud vezetni (mert betegsége korlátozza, vagy fiatal) és a kocsi sofőrje jött érte, hogy felvegye a mozgássérült személyt. Ilyenkor nem feltétel, hogy a kártya tulajdonos ott legyen az útpadka mellett, hanem az is elég ha a mondjuk gyógykezelés végeztével érkezik hozzá az alkalmi sofőr az intézményhez (ezért nem adott kocsihoz kötött az igazolvány).
Itt még milliónyi variáció lehet, mint például ha a családban egy gyermek jogosult a használatra így ha az apa elmegy a bevásárolni a családi kocsival akkor nem jogosult a kártya használatra a bolt parkolójában, viszont ha hazaér, akkor már igen hiszen benne van a pakliba, hogy következő alkalommal a jogosult kiskorút szállítják valahova, szóval a lakóhely közelében így már jogosult lesz a korlátozott parkolóhely használat. 
Szóval kétszer is gondoljuk meg, hogy például nekiesünk egy általunk csalónak hitt fiatal nőnek, amikor kiszáll a kocsijából, mert lehet hogy csak éppen megérkezett Down-szindrómás gyermekéhez, aki egy gyerekzsúron van egy közeli lakásban. Egyrészt jogilag nem lesz igaza a felháborodott személynek, másrészt erkölcsileg se nagyon, hogy egy olyan embert támad le, akinek van épp elég nehézség az életében.

3, Mozgáskorlátozott helyen parkolni ingyenes

Eljutottunk egy olyan pontra, ami már az érintettek számára se egyértelmű, amíg elején vannak a témának. A jogszabály csak annyit ír elő, hogy 50 parkolóként kell lennie egy mozgáskorlátozott parkolónak is, de nem többet. Ezek ha az önkormányzat tulajdonában vannak, akkor valóban ingyenesek, de a magán kézben lévő parkolók esetén (ilyen pl.: az áruházi fizetős parkolók), már korántsem az. Ez talán még elég egyértelműnek tűnhet, de a gyakorlat sokszor csalóka így nem árt az óvatosság. Én például úgy jártam, hogy a kezelést végző kórház által megjelölt parkolóházban parkoltam és kifelé menet a fizető kapunál jól kiröhögtek, amikor az igazolványt felmutattam. Kiderült, hogy habár a parkoló ház szerződésben van a kórházzal és a betegek kedvezménnyel használják, de tulajdonosa továbbra is egy magáncég így kórházi parkoló ide vagy oda, de fizetni kell.

4, Saját mozgáskorlátozott parkoló közterületen

Végére hagytam ezt a ("benfenteseknek") érdekes helyzetet. 
Még hosszú évekkel ezelőtt figyeltem fel egy újságcikkre, ahol egy soproni családot büntettek meg, mert úgy parkoltak a mozgáskorlátozott parkolóban, hogy nem volt kirakva az igazolványuk. Utólag nem lehet bemutatni az igazolványt így súlyos pénzeket kellett fizetniük, bármennyire is logikátlan a helyzet. Már ez is külön pontot megérdemelne, hogy a közhiedelemmel ellentétben csak olyan kártya mutatható be utólag, ami ellenőrzéskor nem jól látszódott(de ott volt) és nem olyat ami egyáltalán nem volt ott. Számomra inkább az volt érdekes az esetben, hogy az idős tulaj arra hivatkozott mentségül, hogy az a Ő saját mozgássérült parkolójuk ezért nem értik a büntetés. A cikkben válaszul a hivatal szóvivője elmagyarázta, hogy habár ők igényelték a hely átminősítését, de az nem saját kizárólagos használatra van ott. Most lehet, hogy ezt a posztot olvasó érintet felháborodik, hogy "hát nekem márpedig van saját mozgássérült parkolóm az utcán!", de egész biztosra mondhatom, hogy tévedésben van, mert jogilag egészen biztosan nincs ilyen lehetőség. 
Az egész tévedés arra vezethető vissza, hogy habár a törvény meghatározza, hogy 50 parkolóhelyenként kell 1 mozgáskorlátozott parkoló, de ha ez az adott közösségnél kevésnek tűnik, akkor lehet kérelmezni plusz parkolóhely átminősítését. Ezt az egyik ott lakó mozgássérült személy kérvényezheti és ez a személyes ügyintézési mód, na meg a megfelelő tájékoztatás hiánya esetén azt az érzetet kelti, hogy az a hely kizárólagosan az övé lesz. Ezt még erősítheti az a szituáció, amikor az ügyintézést a családtagok végzik, nekik rendre elmondják a hivatalban, hogy habár ők kérvényezték, de mint közterület az bárki jogosult használhatja majd, de ez a rész információ nem biztos hogy eljut az érintetthez is.
Na nekünk is sikerült belefutni egy ilyen szituációba, ahol őrjöngve támadtak le durva stílusba, hogy mit képzelek én, hogy oda álltam.  Még az elején még azt mondom megértem, mert úgy érezte az illető, hogy a tulajdonát oroztam el, de az már kevésbé érthető, hogy gyakorlatilag az őrjöngő figura teljesen elzárkózott attól, hogy megbeszéljük emberi módon a problémát, mert az bizony az ő tulajdona, minden más állítás egy marhaság. Amikor utána néztem a neten láttam, hogy nem egyedi a szituáció. Egy fórumon a parkoló hely "tulajdonos" panaszolta el, hogy a rendőrök nem teszek semmit, hiába hívja ki őket, a  letámadott személy a vita óta, meg már direkt az Ő "helyükre" áll akkor is ha van máskor hely. Látszott, hogy több hónapos veszekedés után se tudták befogadni, hogy habár ők igényelték a helyet, de nem csak ők használhatják. Tanulságos volt.

Mint rajongó fokozott figyelemmel követem a témát és most megosztanék néhány érdekességet a klasszikus sorozatból, amit az elmúlt időben olvastam. Talán másnak is lesz újdonság, de nyilván hard fanoknak ezek ismert dolgok már, szóval nem nekik készült a post. :)

Luke Skywalker neve az első vázlatokban Luke Starkiller volt.

A "Jedi visszatér" címe majdnem a "Jedi bosszúja" lett.

Lucas az utolsó utáni pillanatban gondolta meg magát, mert végül is a bosszú nem illik a jedi imázshoz. Ez talán még szélesebb körben ismert, de az már nem annyira, hogy addigra már dübörgött a marketing henger és például legyártásra kerültek a plakátok is. Lucas tehát leállította a terjesztésüket és rájellemző módon ebből is hasznot húzott. Az elkészült 6800db plakát darabját a rajongóknak adta el 9,5 dollárért (naná, hogy nem került annyiba a nyomás). Azért a rajongók is jól jártak, mert ma ezekért a plakátokért több mint negyedmillió forintot kérnek.

Az "új remény" helyszíne eredetileg egy dzsungel bolygó lett volna.

Azonban Lucast a hideg kirázta a gondolattól, hogy hetekig egy dzsungelbe forgasson, hogy inkább átírta sivatagra a helyszínt.

Lucas eredetileg Flash Gordon filmet akart forgatni.

De nem tudta megszerezni a jogokat. Szerencsére.

Lucas a Jedi visszatér rendezésére David Lynch-et szerette volna felkérni.

Azonban Lynch a Dűne forgatással volt elfoglalva.

Jabba és Han Solo párbeszéde már a 1977-es filmváltozatban is szerepelt volna.

Azonban pénzügyi okokból nem került bele akkor a jelenet, noha a keret jelenetet leforgatták. Húsz évvel később Lucas az átdolgozott kiadásban pótolta az elmaradást.

C-3PO animálását végző Anthony Daniels vakon mozgott és játszott a jelmezben, amin nem volt kitekintő nyílás.

Yoda eredetileg nem szerepelt volna a Jedi visszatérben.

Azonban a készítők szükségét érezték, hogy tisztázzák Darth Vader kijelentését. Sokan ugyanis úgy vélték, hogy hazugság, amit állít, amivel csak manipulál a sötét nagyúr. Azt is tisztázni kellet, hogy az erkölcsös jedik, valójában nem hazudtak, csak nem mondták el az igazságot.

Mint oly sok szülő én is elgondolkoztam már azon, hogy az agyonjátszott animációs klasszikusok mellet milyen gyöngyszemek vannak, amiket egy kisebb (esetemben 5-7 év körüli) csemetének is megmutatnék szívesen. Szóval jöjjön itt olyan filmek felsorolása, amelyek habár kimaradnak a fősodorból, de még is figyelemre méltó alkotások kicsiknek és nagyoknak is.

Kiki - A boszorkányfutár

Aki utálja a japán rajzfilmeket, akkor az most biztos elhúzza a száját, pedig nem kellene. Bátran ajánlom a rajzstílust ellenszenvvel kezelőknek is ezt az ártatlan kedves mese filmet. Habár akik nem ismerik ezt a filmet azoknak sokat nem jelent, de említsük meg, hogy Mijazaki filmstúdiójának egyik remeke. Leginkább lányosnak határoznám meg a történetet, de bármely nem számára emészthető darab. Igazi különlegessége, hogy úgyvezeti a történetet, hogy a filmben nincs "gonosz" szereplő. Ez pedig egy mese esetén egészen különleges dolog. A film Kikiről, egy tinédzser boszorkányról szól, akinek a tradíció szerint 13. évét betöltve egy évig önállóan kell élnie. Kiki egy  kikötővárosban telepedik le, és mivel a klasszikus boszorkányszakmák közül csak a repüléshez ért így futárszolgálatot hoz létre.

Vasóriás (Iron Giant)

Na jó a hivatalos magyar címe az, hogy "Szuper haver" valamilyen számomra felfoghatatlan okból, de komolyan mondom, aki ezt kitalálta azt egy hétre láncra kellene verni és folyamatosan Zámbó Árpi dalokat játszani neki napi 24 órában.
Ez egy igazi fiús darab és Brad Bird korai remekműve. Igen azé a Brad Birdé, aki késöbb a Pixárnál a "Hihetetlen családot" és a "L'ecsót" követte el. 
A történet szerint egy óriási fémrobot zuhan a földre, ahol rövid ámokfutásának egy villamos erőmű vett véget. Hogy itt nem érvéget a film az csak annak köszönhető, hogy egy kisfiú megmenti a gigászi gépet, aki az áramsokk hatására elveszíti emlékezetét (törlődik a memóriája). Mit is lehet egy reset-elt harcigéppel kezdeni? Nos a kisfiú a maga módján neveli a házméretű gépet és próbálja bújtatni az amerikai ügynökök és hadsereg elől, ami már csak azért se könnyű, mert nem fér el a házvégi fészerben illetve mivel az 50-es években vagyunk a hidegháború is parásá teszi a nemzet hű szolgálóit. Nos igen van bent valami ami kicsit hajaz az E.T. sztorijára, de ettől még nagyon is egyedi történet és azon kevesek egyike, ami képes lehet arra, hogy férfi emberben is érzelmeket keltsen, legalább is egy fórumban többen így nyilatkoztak a filmről. 
Egyik érdekesség amit megemlítenék az, hogy két jelenet erejéig szót ejt az elmúlásról is egy megölt szarvas kapcsán. Akinek akár tágabb körben volt halál eset az tudja milyen nehéz hogy hogyan tálaljuk ezt a témát egy gyereknek. Nem mondom, hogy ezt a tökéletes jó megoldás, -mert olyan nincs is talán,- de figyelemre méltó.

Totoro - A varázserdő titka

Ismét egy Mijazaki film és abból is egy igazi klasszikus, ami a stúdió számára is meghatározó volt. Ez egy igazi nemtől független film, szóval fiúk és lányok egyformán szerethetik. Az a tapasztalatom, hogy aki ismeretlenül leűl megnézni ezt a filmet és nem áll fel az első 15 perceben (nálunk még erre nem volt példa), azt menthetetlenül elvarázsolja a történet. 
Gyerekszempontból azért érdekes, mert első látásra egyes jelenetek talán ijesztőek lehetnek, de pont az a film egyik értéke, hogy megtanulhatjuk, hogy ami ismeretlen és első látásra félelmetes, az megismerve egy csodálatos dolog lehet. A Kikihez hasonlóan ez esetben is hiányzik a gonosz elem.
A film egy professzor két fiatal lányáról szól, akik egy erdei házba költöznek és kapcsolatba kerülnek az erdő egyik ősi lényével Totoroval. A történet feszültségét az adja, hogy a lányok anyukáját kórházban kezelik, így az elfoglalt apukájuk mellett egy kissé önállósodniuk kell. A lányokat Totoro veszi pártfogásában, aki megmutatja, hogy ő felel a növekvő fákért és az esti szellőkért, ami végig fut a rizsföldeken és megismerhetik Totoro barátait is.

 Az élet könyve (Book of life)

Na ez egy érdekes darab, amit az átlag magyar szülők talán értetlenkedve fogadnak. Igazi rendhagyó darab Jorge Gutierrez rendezésében. Egy mitikus mesés történet, ami jól mutatja, hogy értékekben gazdagabb, mint egy átlag mese. A mítosz ugyanis a mese elődje, vagy inkább ahogy sok kutató tartja a mese a mítosz árnyéka. Akárhogy is nehézségét az adja, hogy a túlvilági élet a cselekmény egyik fontos szála lesz. Esküszöm nem vagyok halál mániás, de véleményem szerint nálunk (mint sok más helyen) túlzott tabuként kezelik az elmúlást. Illetlen és ízléstelenek tarjuk ha beszélni kell róla, pedig lássuk be nagyon is része az életünknek. Nem azt mondom persze, hogy agyba főbe kell ilyen történeteket nézni, de bizony kell ilyen is és ne legyen kényelmetlen ha ez szóba kerül. Az ősi mítoszokban se példátlan a túlvilágot látott hős, szóval nem ördögtől való dolog ez.
A történet szerint két ráérős ősi istenség, aki a túlvilág két bugyráért felelnek (az "elfeledettek" és a "nem feledettek" földjéért) fogadást kötnek, hogy barátságban lévő három gyerek (két két fiú és egy lány) közül ha felnőnek ki lesz egy pár. Már pedig ahol istenségek halandók életébe ártják magukat onnan már csak egy ugrás az epikus ívű történet. 

Mindjárt az elején előre kell, hogy bocsássam, hogy ez egy személyes blog. Szóval a címe és a bejegyzésben használt kifejezések ellenére ez az én személyes álláspontom, ami tapasztalataimra épült.

A témára már régebb óta felfigyeltem, de végül azért most írok róla, mert egyrészt pár napja született egy cikk a témában , amit parázs vita is kisért, másrészt a rokonságban nemrég - meglehetősen váratlan - jelentette be egy családtag a hallgatóság nagy meglepetésére, hogy soha nem akar gyermeket.
Habár nyilvánvalóan régóta tisztában vagyok azzal, hogy vannak olyanok, akik nem kívánnak gyermeket nevelni, de igazán odafigyelni pár éve kezdtem a jelenség sajátosságaira. Történt ugyanis, hogy egy baba-mama fórumon megjelent egy addig ismeretlen felhasználó és bejelentette, hogy ő bizony soha nem akar majd gyereket magának. Kissé provokatívnak tekinthető, hogy úgy érezte, hogy ezt ott kell közzé  tennie, hiszen milyen már az, hogy valaki mondjuk megjelenik egy Star Wars fan fórumon, hogy kifejtse, hogy a film és a téma gáz és habár nem látta, de nem is tartja semmire. A szituáció ellenére viszont csupa pozitív visszajelzést kapott az illető, ami szerint ha nem áll készen erre, hát ne vállaljon, csak azért, mert a többség így tesz. Az illető meg is írta, hogy meglepődött ezen a reakción. Később ahányszor találkoztam (akár virtuálisan) olyan személlyel, aki tudatosan nem vállal gyermeket, megfigyeltem azt a viselkedés mintát, hogy sokkal nagyobb frusztrációja van a témában, mint amit a reakciók indokolnak. Persze a gyermektelenséget felvállalók egyik fő panasza, hogy mindig rácsodálkoznak ha kitudódik a téma, de valóban ez egy olyan durva dolog lenne? Most itt lehetne pro-kontra érvelni a normális definíciójáról, de csak egyszerűbb talán a helyzet paradoxonára rámutatni: Ha a gyermektelenséget vállalók szülei is így gondolkodtak volna, akkor most nem lenne az a személy, aki szereti az életet és kerüli a nem kívánt változást. Erre azért csak rá szabad csodálkozni, nem? Ne kelljen, már ezért szabadkozni egy gyermek vállalást alapvetőnek tartó embernek. Persze a rokonság idősebb tagjaitól kap az ember keményebbet is a rácsodálkozásnál, na de tőlük ezt minden területen megkapja az ember.
Tapasztalatom, szerint ha valaki előáll azzal, hogy nem érzi késznek magát a gyerek vállalásra, esetleg tart tőle, nem tudná és nincs is kedve végig csinálni, akkor az első rácsodálkozó reakción felül a többségtől megértést kap. Valóban úgy gondolom én is, aki nem akar az ne vállaljon csak azért, mert a többség azt teszi.

Ezzel akár nyugvó pontra is juthatna a téma, de persze, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet. Ugyanis a tudatos gyermeknélküliséget vállalók egy része nem igazán szereti okként megjelölni azt, hogy fél valamitől vagy nem érzi alkalmasnak magát a gyerekvállalásra. "Hogy én nem vagyok képes valamire vagy félek valamitől?" Nos itt aztán bekapcsol az énkép védekező mechanizmusa. Ami alapvetően egy jó dolog, de ha túlzásba esik akkor csúnya dolgokra képes. A spektrum széles. Kezdődik (a számomra) vicces próbálkozással, amikor valaki racionalizálni próbálja döntését. Például "Azért nem vállalok gyereket, mert túlnépesedés van." Persze a gondolat kifejtésben csöppet se zavarja az illetőt, hogy mi nem Ázsiában élünk és ott is, ahol van születésszabályozás az egy gyermek még megengedett (sőt szükséges is az elöregedés fékezése miatt).
Szóval ez még egy ártatlan megküzdési stratégia, de sajnos itt nem áll meg a dolog. Ugyanis a másik véglet -amit csak az undorító jelzővel tudok illetni -, amikor a saját álláspont erősítése érdekében beindított önigazolási kényszer oda vezet, hogy az illető lényegében azt jelenti ki, hogy az a nem normális, aki gyereket vállal, vagy rosszabb esetben olyan megállapítás tesz, miszerint a gyermek, mint olyan egy nem normális lény. Ilyenkor nem minden esetben történik egyenes kijelentés, de van úgy, hogy minden érvelése a személynek gyakorlatilag oda vezet. Itt szélsőséges szintig el tud szaladni néhány ember. A fentebb belinkelt írás reakcióiból idéznék példának: "... ha a szülők nem alacsonyodnának le az agyatlan zombi szintjére, ha a mai gyerekek szemében egy cseppnyi értelmet is lehetne látni (tisztelet a kivételnek, sajnos nagyon kevesen vannak), ha nem azt látnánk/hallanánk, nem arról panaszkodnának mindenhol az óvónők, hogy 3-4 évesek még nem szobatiszták, nem képesek egy értelmes mondatot se kinyögni, ha nem lenne annyi hiperaktív, a buszokon törő-zúzó, az Auchanban a földön fetrengő hisztiző kölyök... nos, akkor talán... ismétlem, talán... megnőne a gyerekvállalási kedv. ....senki se vegye magára, tisztelet annak a kevés kivételnek - mert olyan is van...." Vagy egy másik reagáló így írt: "... mi a francnak csináltátok meg a tehetségtelen, erőszakos kölykötöket?..."

Az én meglátásom (vagy tanácsom) az lenne a témában: Nem szeretnél gyermeket? Semmi baj, ne vállalj. Zavar, hogy rácsodálkoznak? Ne zavarjon, mert igazából egy szimpla rácsodálkozás (legyen bármilyen bosszantó is) természetes. Viszont ha valaki ilyen döntés hoz az tudjon méltósággal együtt élni ezzel és nem próbálja le degradálni azon többséget, aki gyermeket nemz és netalántán még a nehézségek ellenére élvezi is azt. Ha szeretnéd, hogy elfogadnák döntésedet, akkor ugyanezt a tiszteletet add meg te is.

A szezon elején jól felkeverték az állóvizet a médiában a Balatoni megbetegedés miatt. Lássuk be joggal, mert nem elég, hogy van egy tömeges megbetegedés (vélhetően) a víztől, de normális magyarázat sincs rá, pedig nem kis dologról van szó. Aztán jön egy hír, hogy egy állítólagos ürülék szigetet úszik nemzeti büszkeségünk felszínén. Mint természetes lefolyása a hiányos információnak, szóbeszéd jön erről, cáfolat a másik oldalról. Nem is akarok ebbe a kaki témába belefolyni, na de az egyik megnyugtatásnak szánt cikkben olyat elszólást találtam, ami most így talán nem is kap kellő figyelmet a fő balhé mellett.

Ugyanis az ÁNTSZ nyilatkozata szerint a ".. A legfrissebb, június 6–24. között végzett mérések szerint csak egyetlen helyszínen, a gyenesdiási játékstrandon bizonyult kifogásolható minőségűnek a víz ..."
Na itt kaptam fel a fejemet. Ugyanis a gyenesdiási játékstrand egyes rangsorolásokban már évek óta az élen végez. Itt nem csak arról van szó, hogy egy élstrand esetén problémás a víz, hanem arról is, hogy ez egy kifejezetten gyermekekre specializálódott fürdőhely. Nem kellene erre kicsit jobban oda figyelni? Főleg ha figyelembe vesszük, hogy a szezon még be se indult igazán, szóval nem a sok fürdőző ronthatta le a minőséget. Mi a baj ott???

Mondhatnák azt sokan, hogy "jó talán ez egyszeri eset", de nem véletlen, hogy felfigyeltem erre a részletre. Ugyanis 2012-ben családommal pont Gyenesdiáson nyaraltunk, ami olyan elit üdülő körzet lett, hogy valósággal küzdeni kellett, hogy helyet találjunk. Mivel, hogy a családban két óvodáskorú gyermek is van így egyértelmű volt, hogy a gyenesdiási játékstrandra megyünk. Tetszett, szép volt, de nyaralás után mindkét gyermekemen kijött egy olyan betegség, ami főképp emberi ürülékkel terjed. Csodálkoztunk is nagyon, hát még, akkor, amikor a lappangási időt vissza számolva a nyaralás ideje jött ki fertőzésnek. Szóval kezd amolyan "Áhá!" érzésem lenni.

Utólag, már nehéz igazságot tenni, de számomra fürdős vakációkra egyre inkább tűnik jobb választásnak egy Horvát nyaralás. Szerintem...

Volt már hogy olyan beszélgetésbe kerültél (akár virtuálisan), amikor valaki leparasztozott valakit, erre másvalaki felemelte (virtuális)ujját és azt mondta: "Na, na!". Majd ezután ez a személy kiokítja a hallgatóságot, hogy a paraszt szónak régen becsülete volt, a jóravaló szántó-vetőt jelentette, de mára szitokszó lett és rosszul használják? Sőt mi több néha van aki magát ilyenkor önérzetesen a parasztok közé sorolja magát kidomborítva a jelentés büszkeségét. Tapasztalatom szerint a hallgatóság ilyenkor némán veszi tudomásul hallottakat, mi több a kioktatottak közül lesz aki később maga válik okítóvá a egy hasonló beszélgetésben. Esetleg van van aki most magára ismert és volt már, hogy ez ügyben helyre tette a dolgokat? Nos számukra van egy rossz hírem: Tévedésben vannak és áldozatai egy divatos, de alaptalan modern nézetnek.

Hogy elejét vegyem a szubjektív vitáknak előre bocsátom az esetleg megbotránkozott embereknek, hogy amit leírok az nem valami egyéni elmélet részemről hanem egy lassan már elfeledett tény. Ha valaki kételkedik vagy többre kíváncsi azoknak ajánlom ezt az írást a „paraszt” szó fejlődéstörténete, jelentésváltozatairól.  

 A paraszt az egy szláv eredetű szó. Már a szláv nyelvekben is az egyszerű, faragatlan, közönséges, goromba, durva ember jelzője volt. A magyar is ebben az értelembe vette át a kifejezést és bizony kezdetben csak mint melléknév volt használatos, amiből később alakult ki a a főnévi változat. A jelző hamar kapcsolatba került (már a szláv környezetben is) a földművessel. Ez az oka, ha valaki egy rövid lexikon bejegyzést néz meg, ott esetleg tévesen értelmezhetően úgy látja, hogy mivel a jelentések között a földműves is ott van, így ez egy egyenrangú szinonimája a szónak. Azonban ha a szó fejlődés történetében elmerülünk, akkor kiderül, hogy a szó nem egyenlő a földmívessel hanem a földet művelő személyek egy szűkebb és bizony lenézett csoportjára mondták a régiek. Leginkább a földnélküli nincstelen, tanulatlan és megbecsülést nélkülöző munkások voltak és bizony már régen is komoly sértés volt ha valakit leparasztoztak. Erre írásos emlékeinkben találhatunk számtalan példát, többek között Pázmány Péter hitvitáiban, de később a mindenki által tanult Arany János Toldi Miklósában is láthatunk egy bizonyítékot, amikor is a nemesi büszkeségét a kétkezi munkával feladó Toldi Miklós sértésnek veszi, hogy parasztnak szólítják:
„Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?”
Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra;
De Toldinak a szó szívébe nyilallik,
És olyat döbben rá, hogy kívül is hallik.
„Hm, paraszt én!” emígy füstölög magában,...
Mindenki tanulta (elvileg) általános iskolában a fenti művet mégis manapság kezd terjedni a romantikus szemlélet a parasztság amúgy nem létező régi dicsfényéről.

Hogy mi lehet az oka ennek, nos minden bizonnyal meg van a maga pszichológiája, de nem példa nélküli, hogy gyökereink keresésénél rehabilitálni próbálunk régi szavakat. Ilyennek mondanám a böllér szót is, amiről ma már egy fesztivált is elneveztek. Talán ma jól hangzó régies szó, de már a fesztivált szervezők figyelmét is felhívták rá, hogy az adott helyzetben nem egészen helyes a használata. Hiszen a böllér az állatokat leölő ember volt, aki kevésbé megbecsült mint a húsipari szakember vagyis a hentes.

Akárhogy is a paraszt szavunkon romantikázó személyeknek két dolgot kell megemészteniük: Az egyik, hogy állításukkal szemben nincs történelmi gyökere a parasztok megbecsülésének. A másik pedig az, hogy habár egyesek ilyenkor szelektív hallásban szenvednek, de a többség számára ez bizony szitok szó. Ez pedig egy figyelmen kívül hagyhatatlan tényező, mert a nyelv meghatározója, hogy az emberek többsége hogyan használja. Ha esetleg eltekintenénk a történelmi pejoratív múlttól a főnévi paraszt értelmezés akkor is komoly hátránnyal indul a melléknévi negatív jelentés miatt. Ez egy olyan "szerecsen" amit extrém nehéz tisztára mosni, mert a szó negatív érzelmi töltése mindig is megmarad, annak ellenére, hogy ez egyeseknek nem tetszik.
Nekem amúgy személy szerint nincs bajom azzal, hogy valaki a parasztsághoz sorolja magát szubjektív módon pozitív töltettel (bár lehet, hogy esetleges földbirtokos felmenői forognak a sírjukban), de ne csináljanak népbutítást ebből és ne próbálják nem létező igazukat hamis állításokkal alátámasztani.

Az illusztrációs képek a demotivalo.com oldalon találhatóak.

A Jáde nyúl kigördül a Hold felszínére és Arthur C. Clark-nak megint igaza volt. Ő megmondta. Szeretem a sci-fit és még jobban az olyan műveket, amelyeknek szerzői azzal bizonyítanak, hogy koruk sci-fije víziója megvalósul a jövőben. Verne is jó volt ebben, de említésre méltó Asimov és Heinlein meglátásai. Heinlein többek között például a vízágy feltalálásának kétes dicsősége jutott. Különösen akkor zseniális egy ilyen prognózis, amikor olyat jósolnak meg, amit a többség a maga korában még elképzelni se tud.
Márpedig Kína előretörése az űrben egy ilyen meglátása volt az írónak. Clark 1983-ban publikálta a 2010: Második Űrodüsszeia könyvét, aminek meghatározó motívuma volt, hogy Kína lesz az önerőből űrbe jutó harmadik nemzet. Az elmaradott Kínáról, akkor ilyen merészet állítani annyira hihetetlen volt, hogy a filmváltozatba be se került ez a szál. Nem is vették sokáig komolyan, de azt hiszem itt az idő újra gondolni Kína szerepét. Még ma úgy gondolunk rá, mint 'occo' , minőségileg gyenge áruk országa, de érdemes azon elgondolkodni, hogy 1950-es években Japán töltötte be ezt a szerepet. (A vissza a jövőbe 3 filmben volt is egy poén erről.)  Aztán a 60-as évek végére kikupálódott a japán technológia és azóta a többit már történelem.
Szóval ha ezt a tendenciát követjük, akkor hamarosan megérhetjük azt, hogy a made in China az egy elit árujelölés lesz a boltokban és Vietnam azt hamisítja az áruira.

Megint egy csuda szép igéretekel teli oldal jelent meg a magyar neten (is), amely elhozza nekünk a kánaánt. Gondolkoztam, hogy linkeljem-e ide az oldal, de csak azért se segítem előre a keresési listán. Nem vagyok a SEO fejlesztőjük. Mindenesetre magyar mellett van egy cirill betűs változata is (meg még ki tudja hány) a képek nagy része stock fotók.
Innovatív eszköz és 75% villany megtakarítást ígér az alapvetően igénytelen weboldal, hosszú ömlengés alatt. Rutinos ember tudja, hogy ami túl szép, hogy igaz legyen az bizony átverés is. Azonban nemrég kemoterápia témában tapasztaltam, hogy ha egyesek azt hallják, amit szeretnének, kellemes jó hírt kapnak, akkor extrém eszement badarságokat képesek elhinni.
Eltekintve attól, hogy ha létezne ilyen megoldás, amivel 75% energia megtakarítás lehetséges lenne, akkor már a világ tele lenne vele, az oldal végig bűzlik az átverés gyanú szagától. Ebből két vicces mozzanat is akad:
1, A szöveg végén van egy csomó dicsérő facebook bejegyzés. A szöveg sokszor steril, mesterkélt. Van úgy hogy már a névvel tekintély kivívásra törekszik, mint "Anita, mérnők" felhasználó a következő fantasztikus szöveggel: "nincs ebben semmi mágia vagy varázslat. Ez egy egyszerű innovatív technológia. Az eszköz egyszerűen csak kiküszöböli a hálózati zajokat, zavarokat, így optimalizálja a fogyasztást. Próbáld ki, és magad is látni fogod!"
Kissé emlékeztet arra, mint amikor sci-fi filmeknél a forgatókönyv írók a szövegbe raknak egy olyan megjegyzést, hogy utólag egy erre specializált csapat helyezzen el valami jól hangzó (de értelmetlen) szakmai szöveget. Az az érdekes, hogy az összes bejegyzés fél nap alatt érkezett, aztán se előtte, se utána semmi. Pedig egyes hozzászólások hosszútávú tapasztalatról számolnak be.

2, A legviccesebb mégis az a számla ami bizonyítani hívatott az eredményességet, hogy egy év különbséggel milyen (nocsak ez minden csak nem 75%) hatalmas a megtakarítás. Vagy még se?
A Photoshop nem csak nem széppé varázsolhatja a rólunk készült fényképet hanem a számlánkat is csökkentheti igaz csak látszólag.

A két számla papírforma szerint egy év  eltéréssel készült, de a témát minimálisan ismerős személyeknek már gyanús lehet a sárga mező egyforma pixelesedése. De nem kell technikai gurunak lenni, hogy a Photoshop királyok hibáját kiszúrjuk az adatokból. Habár a dátumokat ügyesen átírták, de egy valamiről megfeledkeztek, mégpedig a számla sorszámáról, ami egyedi. Ez már két egymás után nyomott számlánál is eltér, nem hogy egy év után. Itt habár nehezen kivehető, de azért látható, hogy mindkettőnek ugyanaz a száma. Szóval valóban felezhető a számla némi retussal, de sajna a behajtót nem lehet "delete" vagy "back space" gombnyomással eltüntetni ha követeli a különbséget.
Ez a mozzanat azért jól alátámassza azt a kormányzati törekvést miszerint egyszerűsíteni kell a számla adatait, mert sokak számára nem érthető. :-)

Sokat gondolkoztam, hogy írjak-e egy ilyen posztot, kell-e nekem a pofonba beleszaladni. Végül is rászántam magam (mint látszik). Sajnos az idén egy közvetlen családtagon keresztül én is részese lettem a rákkal szembeni küzdelemnek. Mai világunkban egyértelmű, hogy az ember informálódik az interneten, de ez esetben sokáig nem vitt rá a lélek. Aztán, amikor mégis, akkor hihetetlen sok torz információval találkoztam ezért eltartott egy ideig, amíg a témát feldolgoztam. Most az első kezelésben félúton vagyok és sokkal többet tudok a témáról, mint szeretnék. Ennek a bejegyzésnek az a célja, hogy ellenpontja legyen a netet elözönlő témával kapcsolatos ötletelésnek és rémhír terjesztésnek.
A különböző fórumok ugyanis gyűjtőhelye a témával kapcsolatos torz információknak. Mindjárt le kell szögezni itt két dolgot. A félretájékoztató ember nem rossz szándékú csak tájékozatlan vagy, ami rosszabb félig tájékozott, de valójában jót akar. Csak mint tudjuk ugye a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A mások, hogy nem véletlen persze hogy a kemoterápia generálja a találgatásokat és összeesküvés elméleteket. Lássuk be, hogy egy halálos téma a rák miatt, egy olyan gyógykezelésről, ami mérget jutatat a szervezetbe és radikálisan legyengíti azt.

Jöjjön hát néhány tipikus érvelési hiba és logikai ellentmondás a témában:

"Láttam egyet, ismerem az összeset"

Az egyik legtipikusabb hiba, amikor a daganat a téma, hogy valaki általánosságban mondja meg a tutit a rákról vagy kemoterápiáról. Durvább esetben egy tüdőrákos infó alapján "tájékoztat" valaki egy mellrákost, de a még egyértelműnek tűnőbb párhuzamok se olyan egyértelműek.
Egy rákbetegség pontos állapota és esélyei rendkívül összetettek. Számos tényező befolyásolja a beteg esélyeit, ami egyrészt az egyéni sajátosságok, a daganat adottságai és a kezelés minősége hármasa adja ki. Amikor laikus összehasonlítás történik, akkor is a legjobb esetben két azonos ráktípust hasonlítanak össze, ami rendkívül megtévesztő. Ha nagy vonalúan el is tekintünk az egyéni tényezőtől és a kezelési különbségektől is, akkoris hihetetlen nagy a szórás. Például agydaganatból, van 10-15 fajta, amelyeknél jelentős eltérések vannak. Azonban hiába határozzuk melyik agydaganat típus, mert annak vannak különböző altípusai és bizony még itt is radikális eltérés van egy-egy alváltozat között. Amíg az egyik altípusnak 80% a túlélési esélye, addig a másiknak 35%, pedig ugyanarról az agydaganat fajtáról beszélünk. Ehhez jön még, hogy a daganat fejlődés melyik fázisban van. Ilyenek a daganat mérete, illetve az áttétképződés megindulása. Itt kapásból a korábban 80% esélyes altípus már lehet, hogy egy csoda szintű 1%-os lesz az esélyeket latolgatva. Szóval ha valaki érvelésben azzal igazolja tévedhetetlenségét, hogy látott egy bizonyos eset lefolyását az korántse biztos, hogy érdemi módon tud értékelni egy hasonlónak tűnő másik esetet. Ismét hangsúlyozom, hogy  a három befolyásoló tényezőből még csak egyet vettünk itt figyelembe és már így elég bonyolult a helyzet.

Ez a vélekedési mechanizmus a kezelés megítélésre is igaz. A kezelések daganat típustól, beteg állapotától és alkalmazás dátumától is függ. Általános igazságokat kijelenteni egy kezelés alapján nagyon félre vezető lehet.

"A múltban rekedni"

Habár az az ilyen fórumokon nem igazán érezhető, de a daganatos terápiák szerencsére fejlődnek. Évről évre komoly előrelépések vannak a már meglévő szerek felhasználás módjában és néha ez rövid idő alatt ugrásszerűen következik be áttörés. Példának okáért a gyermek agydaganat medulloblastoma magas rizikófaktor túlélési esélye 2004 előtt alig volt több, mint 17%, aztán a kezelés módszer fejlesztése után  74% lett a túlélési ráta egy évvel később! Szóval ha egy 2003-ben kezelt beteg világosít fel egy 2008-ban kezeltet, akkor már nem naprakész információkkal fog tanácsot adni.

"Ha az 'A' hamis, akkor 'B' igaz"

Egy lány írt arról egy fórumon, hogy amikor apja megbetegedett, akkor mennyire megbíztak az orvosokban, de hiba volt, mert az apja meghalt. Bezzeg azóta tudja, hogy XY alternatív gyógymód megmenthette volna. Ez a szemlélet nem egyedi. Egy másik példában így írnak "...Miért nem tudtam, hogy van ilyen...testvérem nem halt volna meg akkor..."
Ez egy nehéz és megválaszolhatatlan kérdés már utólag, hogy "mi lett volna ha". Nincs ember aki utólag megmondhatja ezt. Mégis olyan nagy a bizalom az alternatív és szimpatikusabb kezelések irányt, hogy van aki vakon képes azt mellett érvelni és kész tényként elfogadni, hogy az működött volna. Mindez minden alap nélkül csak úgy bemondásra. Durva példa itt az a eset, (amiből bírósági ügy is lett), amikor egy jó esélyekkel bíró beteget beszélt le egy rokon az orvosi  kezelésről mondván, hogy az csak megöli az embert. E helyet táplálék kiegészítőkkel kúrálta a rokon és még azt is bemesélte, hogy a titkos gyógyszer hatását naponta leolvassa egy a fejünk felett elszálló izraeli gép a TV készüléken keresztül. A hiszékeny beteg meghalt, pedig olyan ráktípusa volt, amit az orvosok eredményesen kezelnek. Másik számomra döbbenetes módszer az volt, amikor egy sámán szerűség arra beszélt rá egy daganatos lányt, hogy az orvosi módszerek helyett inkább koncentráljon a daganatra és sugározza oda az anyja iránt érzet gyűlöletét, mert az megöli a daganatot. Ez már nem csak tudományos hanem ezoterikus szemszögből is badarság. Ő se gyógyult meg. Szóval olyan nagy a bizalmatlanság a kemo iránt, hogy egyesek egészen hajmeresztő dolgokat képesek inkább elhinni.

Alternatív megoldások

Sokszor tanácsolják, hogy elsőnek az alternatív megoldásokkal próbálkozzunk. Ez bizony könnyen rossz tanács, lehet hiszen az egyik legnagyobb esély növelő az idő tényező. Ha korai stádiumban ismerik fel a rákot akkor nagyságrendekkel nagyobb az esély a gyógyulásra. Az egyik ilyen vízválasztó az áttét képződés megindulása, ami jelentősen megnehezíti az eredményes kezelést. Pont ezért tartják veszélyesnek a hasnyálmirigy rákot. A hasnyálmirigy daganat nem agresszívebb, mint más veszélyes daganat, hanem a probléma ott van, hogy túl késő produkál tüneteket.
Itt mindjárt elő is kell vennünk a sokat idézet  Steve Jobs esetét.  Sokat elárul, hogy esetét pro-kontra felhasználják bizonyításként. A fórumokon elég sok vele kapcsolatban a fals infó, mert kezdetben szegényes volt az információ, amit az Apple cég a betegség alatt torzított is, így jó pár megalapozatlan állítás rögzült. Ugyanakkor életrajzi könyve részletesen leírja az eseményeket. Jobs esetében korán vették észre a daganatot egy más célra irányuló rutin vizsgálatnak köszönhetően, ráadásul a  szövettan is kedvező eredményt mutatott, ami nagyon jó esélyekkel kecsegtetett. Jobs azonban úgy döntött először alternatív megoldásokat választ és 9 hónapig a neten felkutatott hangzatos módszerekkel próbálkozott, még távgyógyítókkal is felvette a kapcsolatot. Azonban a daganata nem hogy nem tűnt el, de még nagyobb is lett. Így aztán végül "kés alá feküdt", de a műtét alatt kiderült, hogy áttét képződött a májra. Persze 100% nehéz a feltáró műtét nélkül igazolni, hogy 9 hónappal korábban még nem voltak meg az áttét kezdemények, de nagyon valószínű, hogy nem. Röviden összefoglalva az ezutáni eseményeket ettől kezdve igazából, már az orvos tudomány se tudta megmenteni pedig sok mindent megpróbáltak, igaz Jobs makacs és engedetlen páciens volt.

Az alternatív leírások legtöbbször hangzatosak és elolvasva úgy tűnnek, hogy "nahát milyen egyértelmű, nem is értem miért nem így gyógyítanak". Azonban az a helyzet, hogy a fórumokon amikor a sikeres alternatív gyógyulásokat taglalják, akkor alapvetően valaki ismerőséről szól az eset vagy ismerős ismerőse az alany.  Ez a szerkezet pedig félelmetesen emlékeztet a városi legenda alapformulára. Nem láttam olyat eddig, aki első kézből mesélte el, hogy áttétes rákból gyógyult fel pl. az erdélyi léböjt kúra hatására. Az a helyzet ha van is hatásos alternatíva az egyrészt szűk használat miatt nem kidolgozott és széles körben nem kipróbált (ne feledjük az egyes esetek mennyire eltérnek). Másrészt a sok "ígéret földje" ajánlat közül ember legyen a talpán, aki megtalálja az igazít (és nem a szimpatikusat). Én igazából azokat tartom hitelesnek, amely kihangsúlyozza, hogy nem orvosi kezelés helyett hanem mellette ajánlott. Az is egy érdekes tapasztalat, hogy onkológián bizony vannak "bio" emberek, akik mégis megbetegednek. Akárcsak sportolók vagy egészséges stressz mentes környezetben élők is.

Amire még ki kell itt térni az a nagy dózisú  c-vitamin kúrák. A c-vitamin viszonya a rákhoz nagyon trükkös. Egyrészt segít megelőzni a rákot, mert megköti a szabad gyököket. A gyorsan növő nagy energia igényes daganatot is fékezi. Azonban ha már meg van a daganat és az immunrendszer nem érezte úgy, hogy azt el kell pusztítania, akkor bizony a c-vitamin a rákos sejteket ugyanúgy erősíti, mint az egészségeset. Így fordulhat elő, hogy a c-vitamin kúra lenullázza a kemo hatását és az így eredménytelen lesz.

Összeesküvés elméletek

Az összeesküvés elméletek nem kemo specifikusak, hanem minden "rázós" téma sajátja. Mint minden nem magyar specifikus témában, ebben is sok az import termék, még ha az nincs is összhangban a hazai viszonyokkal. Pl, az a  vád, hogy az orvosok anyagilag érdekeltek egy szer használatában, az lehet, hogy igaz, USA-ban, de nálunk az OEP mondja meg, melyik szerek használhatóak.
A kemo ellenes körlevelek általános jellemzői, hogy tudományosnak tűnnek, intézetek és orvosok állnak a megdöbbentő kijelentések mögött, de persze közvetlen elérhető források nincsenek. Ha valaki utána nézz, akkor igen csak meglepődik majd. Volt erről egy poszt egy másik bogban, így én nem is fejtegetem tovább hanem ajánlom azt olvasásra.

Végkövetkeztetés

Na akkor most mi a helyzet a kemoterápiával? Mondandóm értelmében én se tudok egy biztos álláspontot meghatározni. Az biztos, hogy a normálisabb alternatív megoldást kínáló kezelések az általuk forgalmazott szereket, nem az orvosi kezelések helyett hanem mellette javasolják. Nem véletlen, mert nagy a felelősség és legtöbbször nincs lehetőség egy második próbára. Nem rég voltam tanúja, hogy egy betegnél a daganat műtétje után sugár kezelést írtak elő, de kemot nem. Itt mindjárt tudni, kell, hogy amíg tőlünk nyugatabbra egy héttel a műtét után sugaraznak, addig nálunk 1,5 hónap a várakozási idő. Ismerős még örült is, hogy "jaj de jó, hogy kemo nem is kell", de én figyelmeztettem, hogy elvileg kellene valami, ami megfogja addig a daganat visszatérését. Ráadásul az alternatív megoldásról való döntést is halogatták, mondván ezen a pár heten nem múlik semmi. Tévedtek. A daganat 5 hét alatt visszanőtt, mielőtt a sugár megindult volna.
Szóval bárhogy is döntünk annak tükrébe tegyük, hogy a második próba már rosszabb eséllyel indul ha van rá egyáltalán lehetőség és hogy nincs igazán idő a halogatásra, bármit is választunk. Az orvosi rendszer sem tökéletes, de nem mindig az a jó, ami könnyed és ártalmatlan, legyen az bármilyen szimpatikus.

Alapban mindig vevő vagyok egy jó fajta jegeskávéra, de kánikulában pláne, habár elvben a koffein ilyenkor nem ajánlott. Általában ha nyáron elutaztam külföldre, akkor mindig kipróbáltam e jeges csodát. Minőségben nagy volt a szórás, na de a mentalitástól is függött, hogy ki mennyire volt jó a jegeskávé elkészítésében. A legfurább az volt, hogy amikor Barcelonában értetlenkedtek, hogy mit akarok, mert egy olyan helyen próbálkoztam, ami messzebb esett a turista útvonalaktól.

Most itt két receptet írnék le, amelyek nem annyira elterjedtek hazánkban. Az első azoknak való akik utálják a túl édesített változatokat és valami egyszerűbbre és letisztultabbra vágynak. A második viszont egy klasszikusabb ízvilágot hozz el a konyhánkba.

A japán jegeskávé

Ez egy nagyon egyszerű jószág. Egy japán ismerősömtől kaptam a receptet, és habár felmerült bennem, hogy az elnevezés nem teljesen helytálló (hiszen japánban nem túl nagy a jegeskávé kultúra), de neten kutatva kiderült, hogy tényleg ilyen néven ismert jegeskávéról van szó. Alapvetően a jegeskávék különlegessége a krémes része, ami fagylalt, tej és tejszín adagolástól függ. A japán jegeskávénál ilyenről szó sincs. A lényege nem az ízesítésben, hanem az elkészítés módjában rejlik. Filozófiája az, hogy a legtöbb kávéaromát és ízt, akkor veszítjük el, amikor lehűtjük a kávét. Ez hol később, hol korábban történik általában, de a japán jegeskávénál azonnal. Mi a lényege?
A kávékészítéshez olyan gépi eszköz ajánlott ami egy pohárba vagy tartóba folyatja le a kávét. A dolgunk csak annyi, hogy előkészítjük a kávét főzésre, majd a poharat félig telerakjuk jéggel. Erre engedjük rá közvetlen a kávét, de csak annyit, hogy éppen elérje a jég tetejét (vagy akár kevesebb). Ezzel a módszerrel a kávé aromája sokkal jobban megmarad. Ízesíteni egy kis tejszínnel lehet. Ez egy viszonylag puritán változat és olyannak ajánlott aki nem szereti a túl édes és habos kávékat. Egyesek szerint akár a cukor is elhagyható ilyenkor. Persze ez az aroma dús alap felhasználható a hagyományos krémesebb jegeskávéhoz is.

MC Shake

Anno sokat kísérleteztem, hogy a "mekis" shake-hez hasonló krémes édességet állítsak elő. Sokáig a halvány másolata se sikerül, amíg egyszer aztán (ahogy az lenni szokott) a véletlen hozta meg az áttörést. Eleinte megvoltam győződve róla, hogy a tejszín és jég kombinációja lesz a nyerő, de nem így lett.
Vegyük egy üres vajas dobozt (vagy hasonlót) és öntsünk bele egy ujjnyi tejet (inkább kevesebb, mint több legyen). Ezt fagyasszuk le. Ha sikerült akkor nagyjából törjük össze és tegyük egy turmixba. Erre öntsünk kb annyi tejet, amennyi a tejjég. Ízesítsük cukorral, majd turmixoljuk össze. Alapban turmixban víz jég darálása nem ajánlott, de a tejjég sokkal puhább. Amikor a tejjég és a hideg folyékony tej összekeveredik, akkor egy krémes anyagot kapunk. Erre aztán öntsünk hideg és erősre főzött japán jegeskávét és ezt is keverjük el.
A dolog még erősíthető vanília fagyival és tejszínnel, de már önmagában is nagyon finom lesz.

Végere egy elvetemült unortodox jegeskávé instant kávéból, de túl sok újdonságot ne reméljetek. :)

Egészségetekre!

Ha már mostanában téma a közétkeztetési reform, akkor hozzájárulnék én is egy gondolattal.
A tökfőzeléket be kell tiltani a közétkeztetésben! Ez most nem vicc és nem is frusztráció maradvány "menzás" életkoromból hanem komoly és ésszerű követelés. A helyzet az, hogy az emberek többsége vastagon utálja eme étel szerűséget. Nyilván nincsenek hivatalos statisztikák, de lazán 90%-ra teszem a tökfőzelék utálók arányát. Egész életemben egy ember ismertem, aki szereti, de a "közkonyhás" fajtát még ő se kedvelte szóval ez az arány csak rosszabb lesz bárhogy nézzük.
Miért olyan fontos ez? Azért mert közétkeztetésben tömeges méretben a 90%-ban kukában landoló ételt adni pazarlás! Nem rég egy kórházi ebéd kapcsán bizonyosodtam meg erről. Egy valakinek jó csak a tökfőzelék, az pedig a konyhát üzemelő cég vagy személy lesz, mert olcsón ússza meg azt a napot. Véleményem szerint a töktermelés ipari méretekben már csak ezen cégek tartják életben. Ezzel szemben kiszúrás az étkezésnek áldozatul eső embereknek. Persze a "konyhás" magasról tesz arra, hogy merre jut az étele, a kötelességét letudta. Viszont még mindig nem ennyire egyszerű a helyzet. Ha kicsit ökológiailag tudatosak vagyunk, akkor látnunk kell, hogy nincs rendben az, hogy termőföldet, vizet, energiát és időt szánunk olyanra, ami nagyrészt szemétbe megy majd.

Szóval ha ésszerűek vagyunk és nemet mondunk a pazarlásra, akkor:
A tökfőzeléket be kell tiltani a közétkeztetésben!

Viszonylag kevés szó esik a magyar leírásokban a mobil vagy hordozható wi-fi hotspotokról. Habár a mobil internet használatát  mindenki igyekszik kerülni a magas árak miatt, időként azért nélkülözhetetlen. Én magam részéről, minden mozdítható netezésre alkalmas eszközben alapértelmezésnek tekinteném a mobil netezéshez való SIM foglalatot, mégis a gyártók inkább csak okos telefonoknál járnak el így. Nem is értem, hogy a táblagépek zöménél miért nem olyan alap, mint a gps vagy a kamera. Ezzel el is értünk a fő problémához, mert a táblagép ugye egyre népszerűbb, de mobil netezésre alkalmas SIM foglalat csak nagyon kevésben található. Mit lehet ilyenkor tenni ha nekünk még is kellene a 3G hatalma? Nos a megoldás egy mobil internettel működő zseb Wi-Fi hotspot lehet. Az összes nagy szolgáltató kínálatában találunk ilyet. Ha előfizetéssel együtt vesszük, akkor a telefonokhoz hasonlóan olcsón kapjuk az eszközt, de ha alkalmi társnak szánjuk feltöltő kártyával, akkor bizony 15-20 ezerbe is kerülhet. Persze ha valaki otthonosan mozog a külföldi netes vásárlásokban akkor hamar találhat olcsóbb és (szerintem jobb) alternatívát is.
Mivel én már rendelkeztem mobil internetes USB modemmel így a költség takarékos és praktikus kínai HAME MPR A1 választottam. Ezen az eszközön keresztül mutatnám be, hogyan is működik egy ilyen eszköz.

Postaköltséggel együtt alig 4 ezer forintért egy 3 az 1-ben Wi-Fi router tulajdonosa lettem. Az eszköz alig nagyobb egy klasszikus régi vágású pendrive-nál. Azon kívül, hogy meglévő mobil internet modemünket csatlakoztathatjuk hozzá USB-n keresztül, akár használhatjuk hálózati kábelre kötve hagyományos Wi-Fi routerként, de egy ötletes húzásként még USB-s  töltő is lehet ha pl. lemerül a mobilunk. Persze ez utóbbi funkciót csak vész esetén van értelme használni, de akkor nagyon jól jöhet még.
Hogyan működik?
Nos ahogy korábban írtam, e praktikus eszköz használata feltételezi, hogy valamilyen okból (pl laptop használat véget) már rendelkezünk egy USB csatlakozós mobil internet modemmel és hozzávaló aktív SIM kártyával. Lényegében ez olcsóságának kulcsa is egyben. A "HAME A1" egy egyszerű jószág, de sokat tud. Egyrészt van rajta egy normál USB csatlakozó, ami a mobil modem csatlakozó és ezen keresztül tölthet egy másik eszközt. A másik felén egy hálózati csatlakozó található ha vezetékes eszközként szeretnénk használni. Van egy mikró USB csatlakozó is, ami az eszköz feltöltésére szolgál. Azért nagyszerű, hogy nem a fő USB csatlakozót használja, mert így ha úgy adódik akkor netezés közben is tölthető tölthető marad.
A készüléken egy két állású csúszó kapcsoló található, ami első állásban töltő üzemmód (más eszközé), illetve második állásban Wi-Fi router. Van még egy reset és egy teszt gomb is. Ez utóbbit benyomva a töltöttséget ellenőrizhetjük, amely állapotát négy led mutatja.
Beüzemeléshez annyi a dolgunk csak, hogy összedugjuk a USB modemmel, majd a router üzemmódba kapcsoljuk. Kell némi idő amíg üzembe áll, ekkor a készülékhez megadott IP címet bepötyögve egy böngészőn keresztül tudjuk elvégezni a készülék beállításait, akár egy táblagépen. Lényegében ugyanúgy akár egy hagyományos router esetén. Itt a 3G beállítások alatt megadhatjuk a készülék PIN kódját, majd ezután üzemképes az eszköz. Ma minden rendben akkor a készülék tetején folyamatos világító kék lámpa jelzi az adatkapcsolatot. Most már csak a táblagéppel (vagy egyéb eszközzel) kell a szokásos módon összekapcsolni és innentől kezdve pofon egyszerű a használata. A készülék automatikusan kapcsolódik a vele "összeházasított" USB modemmel és persze a hozzá rendelt eszközök is.

Persze azért nem olyan biztos a könnyű beüzemelés. A készülék megvásárláskor volt egy lista melyik eszközökkel működik együtt probléma mentesen. Nos nekem volt egy T-mobilos és Vodafone-os is, ami elvben megfelelő, de első körben, csak a Vodafone-ost sikerült beüzemelni. Valószínűleg manuálisan beüzemelhető lett volna, de aztán maradt a Vodafone.
Szóval némi kockázata van a külföldi rendelésnek, de ha bejön, akkor kiváló eszközt kapunk.

Mobil operációs rendszerek háborúja? Nem véletlen a kérdőjel. Mostanában egyre több híradás szól arról, hogy csatatérré válhat a mobil operációs rendszer piaca. Készül az Ubuntu, fejleszt a Firefox na meg itt a Windows, ami egyes szakoldalak már végső csapásnak tekintenek a IOS és Android kettőse által uralt piacra.
Véleményem és eddigi tapasztalataim szerint viszont ez egy olyan harc lesz ami már hamvában elbukott, ha egyáltalán az ilyet harcnak lehet-e hívni. Arról is szólnak a  híradások, hogy több piaci szereplő is szeretné ha bővülne szereplőkkel a piac. Hát nem tudom, de egy biztos a mobil alkalmazás fejlesztők nagyon nem szeretnék ezt és ez rengeteget számít.

Miért olyan elvetélt az ötlet a piac bővülésére a közeljövőben?
Kezdjük a alkalmazás fejlesztői oldalról. Egy évtizede a felhasználók 99,99%-nak tökmindegy volt, milyen op rendszer fut a mobilján. Telefonált és többnyire a saját cége alkalmazásait használta, aminek a választék száma két szám jegyű volt. A játékok többsége Java alapú, amit minden lényeges rendszer futtatott. Ma viszont egy okos telefon ha a szoftvert nézzük annyit ér, amennyi az alkalmazásai. Ebben jelenleg toronymagasan az Apple vezet, mert hatalmas idő előnye van. Ezután pedig jön az Android a meghatározó méretű piaca lévén. A mobil fejlesztők igazából marhára nem örülnek a több eltérő rendszernek. A legtöbbjük 2-4 rendszerre fejleszt aztán annyi. Sehova nem hiányzik plusz rendszerek, amik kezdetben piacilag nullán vannak. Enélkül viszont nagyon nem lesz vonzó az adott rendszer választani.
Fejlesztő cég hátterét nézve se rózsás a konkurensek helyzete. Nem elég egy rakás lelkes programozó, amivel a Linux és a Firefox minden bizonnyal rendelkezik. Számos támogató szolgáltatásra van szükség. Az ipari méretű szerverek fenntartása nagyon sok pénz. A csatlakozó ágazatok, mint a könyv, zene és film ipar se nagyon akar a néhány nagyon felül szerződni az "apró néppel". A Google csatlakozó ingyenes szolgáltatás hátterét pedig nagyon nehéz überelni, amibe az Apple foga is beletört, amikor saját térképet próbált gyártani.

Egyedül a Windows látszik esélyesnek, mert komoly háttérrel rendelkezik. Azonban ez nem ilyen egyszerű. Bizony a 90-es évek végén egy kisértetiesen hasonló harc zajlott le, ami a "nagy böngésző háború" néven vonult be a technika történelembe. Akkor a Windows felhasználva erőfölényét a böngésző piac átvételére készült, amire volt is esélye, mivel több mint a piac 90% uralta az OP rendszerek területén. Az eredményt tudjuk. Több erőlködés és piszkos módszerek után a béna szoftverrel, csak a piac 60% sikerült megszerezni. Mondhatnánk ez se rossz, de valójába most még ennyit se remélhetnek. A böngészők esetében túl sok extra szolgáltatás nem volt böngésző és böngésző között, most viszont a mobil op rendszerek esetén nagyon is. Ráadásul elkéstek a lépéssel, fájdalmasan nagyon. Ezt tetézi a sokat kritizált szoftver minőség. Tetszik nem tetszik a MS az XP óta gyakorlatilag nem tudok kirukkolni a piacon átfogó sikerű op rendszerrel. Erre pedig már végkép nincs idejük, mert a Win 8 hibái miatt a korábban még lelkes hardver gyártók is elkezdtek kihátrálni. Ráadásul a MS még nekiállt vitázni és ócsárolni a jövőbeli (volt) partnereit. Egyetlen reménye, hogy ha valaki készüléket választ és nem szolgáltatást. Itt a Nokiától remélhet valamit, akivel szövetkezett, de a Nokia helyzete, amúgy is bizonytalan. Most okosan az olcsó készülékere mennek rá, de az azt jelenti az MS számára hogy az "asztali PC" Winhez hasonlóan nem fog 100 dolcsit kaszálni készülékenként, de még 50 vagy 20-at se nagyon.

Na ellehet gondolkodni azon, hogy ha egy nagy tőke háttérrel  rendelkező cég ilyen problémákkal küzd, akkor mi lesz az "aprókkal". Hát egy 5 év múlva meglátjuk mennyire lett igazam. 

Régi elhatározásomat törlesztem ezzel az írásommal, miszerint írok egy rövid leírást a LEGO társasjátékokról néhány praktikus tanáccsal együtt.
Szinte mindenki ismeri a LEGO-t, de kevesen tudják, hogy egyik legújabb fejlesztésként társasjátékokat dobtak piacra és mégkevésbbé azt, hogy ezek a játékok milyenek. Az ötlet a cégrészéről remek, hiszen kevés plusz befektetéssel (amit a speciális kocka és mikrofigurák kifejlesztése jelentett) egy új piaci szegmenst nyitottak. Én magam akkor figyeltem fel rájuk, amikor egyszer csak szembetaláltam magam a HEROICA játékkal, ami egyértelműen a 70-es években divatos, de mára szinte teljesen eltűnt táblás szerepjátékok átdolgozott kiadása volt. A HEROIC-án kívül még a LEGO City Alarm-ot és a Minotauruszt próbáltam még ki, ami viszont azzal keltette fel érdeklődésem, hogy több díjat is nyert.

Általánosságban a játékokról:
- A LEGO-ról sokan (joggal) asszociálnak arra, hogy drága. Ez esetben viszont ez szerencsére nem igaz. A játékok alapvetően egy átlagos társasjáték árában vannak (3000-8000Ft), de ha még nem lennénk elégedettek a termékkel, akkor az elemeket "mezei" legójátékban felhasználhatjuk még.
- A játékok zöme 7-8 éves felettieknek van, de a 4-6 éves gyermekeim remekül (és önállóan) eljátszanak vele. A kisebbiknek egyedül az ún. mikrofigurák mozgatása nehézkes, de a nagyobbik fiam kisegíti ebben.
- A legjobban azt szeretem ezen játékokban, hogy nem csak zombi módjára dobálgatni kell a kockát és lépni, ami esetén a szerencsén áll vagy bukik a játék sorsa, hanem taktikázni kell.

HEROICA

Ahogy fentebb írtam a játék a 70-es és 80-as években népszerű táblás szerepjátékok újraélesztése LEGO módra. A játék élvezhetősége szempontjából nem lényeges, hogy ismered-e ezen játékokat vagy nem, de ha ismered az külön motiváló erő lehet. A játék egyik hatalmas előnye, hogy a játékosok nem egymás ellen hanem egy közös célért összefogva játszanak. Így megtanulják a csapatjátékot és nem frusztrálják egymást azzal, hogy a bátyó lekaszálta öcsi bábuját. Sőt a játék lényegében (habár hivatalosan nem így van), akár egyedül is játszható, bár nyilván az élvezeti értéke nem akkora a játéknak.
A játék lényege röviden és egyszerűen, hogy a kalandozók (játékosok) végig mennek a szörnyekkel teli játék mezőn, miközben megküzdenek velük. A játék végén (szerepjáték hagyományoknak megfelelően) egy komisz és erős szörnyet kell "legyakni".
A HEROICA-ból négy pályát lehet venni. (azaz ötöt, de számomra ismeretlen okból "Nathuz Barlangjai"-t kivonták a forgalomból és helyette lett Ilrion. Ha valaki tudja mi az oka írja meg). Ezen játékok egyénileg is játszható, de ha többet veszünk akkor összekapcsolható és így hosszabb és színesebb a játék. A legkisebb pálya Draida, ami 3ezer forint körül kapható. Ez önmagában nagyon rövid pálya így inkább csak abban az esetben ajánlom megvételét ha olcsón ki akarod próbálni, hogy a játék mennyire fekszik a csemetéknek, de ha tetszik akkor óhatatlanul szükség lesz legalább egy plusz pályára.
A játék szabályai elsőre bonyolultnak tűnhet, de félóra alatt adaptálható. A gyerekek nálunk mindenesetre hamarabb tanulták meg a játék menetét mint anyuci. :) A szabályok terén a játék nagy mozgásteret hagy egyébként és a pálya kialakítás is rugalmas. Nem is szégyeltem és módosítottam néhány szabályt így a pálya végi szörnyeket duplán kell legyőzni ( az első csatára a nála lévő tárgyat szerzi meg a játékos) és minden pályára raktam varázsitalt is. Érdekes mód minden játékhoz kaptam véletlenszerűen plusz elemeket, ami jól jöhet az egyéni átalakításhoz.

Heroica szabályai (kép letöltése):

Minotaurus

Zseniális és pofon egyszerű. Ezzel a két szóval tudnám leginkább jellemezni a játékot. A szabályok még gyermek számára is 5 perc alatt elsajátítható (felnőttnek 1-2 perc) és még is nagyon izgalmas, igaz itt a HEROCA-val szemben nagyobb a másik játékos frusztráló faktor. A szabályok értelmezése itt is remekül meg a 4 éves számára, de lépkedni már segíteni kell a mikrofigura miatt és az egyik nehézség még, hogy a kicsiknek nehezen emészthető, amikor a másik játékos levadássza a bábuját.
A játék lényege, hogy a tábla sarkából 1-3 bábúval (játék hossztól függően) egy labirintuson keresztül el kell jutni a tábla közepéig. A játékot egy majdnem hagyományos kockával játsszuk, de az egyes helyén egy fekete kocka van, a kettes helyén pedig  egy szürke. Ha számot dobunk, akkor annyit lépünk a cél felé. Ha szürkét, akkor a játékos (a lépés helyett) blokkolhatja egyik útvonalát az ellenfelének (esetleg korábban kapott blokkját számolja így fel). Ha pedig feketét dob, akkor a játék közepén (a célnál lévő) Minotaurusszal léphet 8-at.  Akit elér a Minotaurusz az a bábú visszatér a sarokban (aki középen van már az védett).

City Alarm

Nehéz dolgom van ha ezt a játékot kell értékelnem. Ha általánosságban nézem akkor egy 10-es listán 3-as, mert piszokul kiegyensúlyozatlan. Ha viszont úgy nézem, hogy ha egy felnőtt játszik egy gyermekkel akkor egy jó választás. Mindenki ismeri azt a dilemmát, hogy ha egy gyermekkel játszunk, akkor hagyjuk-e nyerni. Van aki azt mondja, hogy tanuljon meg veszíteni, de azt nem teszik hozzá, hogy ez olyan játékra értendő ahol 100%-ban a szerencse tényező számít. Már pedig egy akár részben stratégiai játék esetén nincs esélye egy 6 évesnek a felnőtt ellen. Ezt a problémát oldja meg e játék hibája.
A játék két szereplős (bármit is ír a leírás) és a lényeg, hogy a rendőrök a rablókat kergetik a városban. A játék több másik régi retró játékból merít (mint mindig), de alapvetően jó csavarokat visz bele. Ennek ellenére a rablóknak nagyságrendekkel könnyebb a helyzete, mint a rendőröknek, tehát ha a csemete a fosztogató csapatot írányítja és ennek erkölcsi vonatkozása nem zavar, akkor végsősoron egy kiegyensúlyozott játék lesz az eredménye. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kell a gyermeknek gondolkoznia. Nagyon is és a játék jól fejleszti a stratégiai érzéket.

Úgy hozta a helyzet, hogy folytatjuk fantasy értékmentést. Korábban Gáspár önéletrajzot mentettük át ide a váratlan megszűnt solaria.hu-ról, most pedig a Wikipédián csonkult meg Walhalla Páholy szócikk egy "nemenciklopédikus" vitában. A források szerint az enciklopédia bejegyzés önéletrajzon és a könyves blog sorozatán alapult. Íme:

A Valhalla Páholy egy a rendszerváltás után 1992-ben alapított magyar könyvkiadó, elődje a hasonló nevű Walhalla Páholy volt. Alapítói Novák Csanád és Gáspár András és meghatározó szerepe volt a magyar fantasy és szerepjáték népszerűsítésben. Főbb profiljuk a sci-fi és fantasy könyvek magyar nyelvű publikálása, de később egyéb témákban is jelentek meg kiadványaik.

Előzmények

A rendszerváltás előtt a fantasy írók nehéz helyzetben voltak, műveik publikálásával. A ’70-es évektől a sci-fi és fantasy műfaj kiadása Kuczka Péter által felügyelt állami kiadványokon keresztül történt. Kuczka az igényes művek hű elkötelezettje volt és működése nyomán kiváló írások jutottak el a magyar olvasókhoz. Azonban kritikus tevékenységének mellékterméke volt, hogy számos – jobb sorsra érdemes – író nem kapott lehetőséget. Ha valaki vagy valami nem ütötte meg Kuczka Péter által felállított igény mértéket, akkor annak az írónak kevés esélye volt a megjelenéshez. Így lett például száműzött téma akkoriban a Star Trek is. Több lelkes író aspiráns is dolgozott Kuczka keze alatt, de sok benyújtott mű került tartós „fiók fogságra”. A rendszerváltás után megnyílt a lehetőség a magán kiadók előtt és többen éltek a lehetőséggel a 90-es évek elején. Az ekkor alapított két nagy szerepjátékos kiadó a Walhalla Páholy és Cherubion Kiadóban számos közös vonás volt. Mindkettőt Kuczkánál tanonckodó de nem kellő publicitást kapó írók alapították. Mindkettő esetében előfordult, hogy időnként állami támogatás híján az alacsony költségvetés miatt lejárt jogdíjú korai műveket jelentett meg. Végül mindketten – kihasználva a korai jogdíjtörvényi zavarokat – írtak olyan amerikai licenc védelem alatt álló művek témájában regényeket, amire nem kértek engedélyt a jogtulajdonosoktól.

Walhalla Páholy

Novák Csanád egy vállalkozásban társként 1991-ben kiadással kezd foglalkozni. A vállalkozás emblémája Sleifnir, Odin nyolclábú lova lesz. Mindjárt az első könyvkiadások kiemelkedő sikert értek el. A bemutatkozó könyvük a „Gyűrűkúra” paródiafantasy saját fordítás volt, majd ezután Timothy Zahn Star Wars könyvének fordítása követett a „Birodalom örökösei”, ami a hitetlenül magasnak számító 60 000 példányban adtak el. Harmadikként kiadták Gáspár András saját könyvét az „Észak lángjai”-t Wayne Chapman álnéven. Ekkoriban bevett gyakorlat lett, hogy magyar írók külföldi név alatt adtak ki könyveket és nevük – jó esetben – fordítóként szerepelt csak a könyvben. Ezt az állapotot később egy törvényi szabályozás szüntette meg. Végül még két fordítás jelent meg a Walhalla név alatt.

Pendragon

A kiadó töretlenül sikeres, de felmerül egy jogi probléma. A Walhalla Bt. egy szigetelőanyag- és fémtömegcikk értékesítő család érdekeltségébe tartozik és Csanád saját céget akar. Elvben eltérő profil esetén lehetséges azonos néven bejegyezni két céget, de nem szerencsés. Novák aggódva – az esetleges jogi viták miatt – 1992-93-ban úgy dönt, hogy Pendragon kiadó égisze alatt adnak ki könyveket. Ez az időszak öt fordítást érintett.

Valhalla Páholy

Novák Csanád ragaszkodva az eredeti elnevezéshez egy áthidaló megoldást talál ki a jogi viták elkerülésére. 1992 őszén Gáspár Andrással megvásárolnak egy céget (Pharmatrade Kft.) és átnevezik. A Walhalla névben a „W” lecserélik „V”-re és ezután Valhalla Páholy név alatt működnek tovább. Ekkor már több író is dolgozik a kiadóhoz, többek között Nyulászi Zsolt és Kornya Zsolt is. Kihasználva a hazai zavaros szerzői jogi helyzetet, licenc engedély nélkül saját Star Wars könyvek írásába kezdtek és adtak el sikerrel. A „Han Solo, a birodalmi ügynök” könyvet Dale Avery név alatt valójában Nyulászi írta. Egy évvel később pedig már „Alien vs. Predator” – szintén jogvédett – témában Gáspár megírta Damien Forrestal álnéven a „Kelepcét”, aminek köze sincs az amerikai folytatáshoz. Gáspár utólag erre az időszakra így emlékezett vissza: „Az vesse rájuk az első követ, aki nem írt/íratott Han Solókat akkoriban”. Később szigorodtak a törvények és Novák egyezkedni kényszerül a Lucasfilmmel és a 20th Century Foxszal, de legalább 1994-től már hivatalosan partnerük lett a kiadó.

A cég grandiózus vállalkozásba fogott és elhatározták, hogy készítenek egy hazai fejlesztésű szerepjátékot, mivel ekkor többnyire csak angol nyelvű változatok álltak rendelkezésre. Az is fontos szempont volt, hogy – más játékokhoz hasonlóan – ne egy D&D klón legyen hanem egy minőségi önálló termék. Habár az alapvető asztali szerepjátékoknál nehéz nagyon eltérőt alkotni de a játék fejlesztés mellett elindult Ynev világának kidolgozása és a csatlakozó regények megírása, ami zömével Gáspár érdeme. A játék rendszert többnyire Nyulászi tervezi meg, de az egész projekt igazi csapatmunka (ami érdemi szétválasztása később évtizedig nyúló jogi procedúra rész lett). Az első jelentős és népszerű magyar fejlesztésű szerepjáték 1993 nyarán megjelenik és a M.A.G.U.S. nevet kapta.

Ekkor még szárnyal Magyarországon a szerepjátékipar és a Valhalla kiemelkedő szerepet tölt be az iparágban. Az ugyancsak a 90-es években alapított levelezős szerepjátékkal foglalkozó Beholder Bt. szintén sikeres a piacon, akárcsak a Cherubion Kiadó. A Beholder Bt. kiadja első szerepjáték szakújságát a „Bíborhold”-at. A Valhalla pedig elindítja 1994 januárjában a „Rúna” magazint, ami hozzájárul a réteg közönségnek szóló rivális újság, a Bíborhold 1995-ös megszűnéséhez.

Az első nagyobb üzleti „trauma”, akkor éri a céget, amikor 1994-ben ugrásszerűen megnőnek a nyomdai árak. Gáspár elmondása szerint ezután még az oly sikeres Star Wars könyvekkel se tudták meghaladni a tízezer példányt az eladásoknál. 1996-ban egyre több a feszültség a cégben dolgozók között és a M.A.G.U.S. fejlesztő csapata kezd szétesni. A játék nagy sikernek örvend, de idővel feszültség alakul ki Nyulászi, Szalkai László, Zsilvölgyi Csaba és Novák Csanád között így távozni kényszerülnek és elkészítik egy új ellen-szerepjátékot a „Kódexet”. Bár gyakorlata lévén – Nyulászi elmondása szerint – tökéletesebbet alkotott a M.A.G.U.S.-nál, de a sikerhez ez kevésnek bizonyul. A változó piachoz is gyorsan kell igazodni. A Beholder Bt. 1995-ös Hatalom Kártyái nevű gyűjtögetős kártyajátéka megkavarja a piaci igényeket és a többi konkurens cég is lépni kényszerül, de kevés sikerrel. A 1998-ban személyes és anyagi okokból Gáspár végül otthagyja a Valhallát ekkoriban a szerepjáték is veszít már a lendületéből. Gáspár több kitérő után végül, mint író-szerkesztő visszatér egy időre még a céghez, de 2000 elején újra viták alakulnak ki és külön válnak.

A nehéz anyagi helyzetből egy közreműködés jelenthetne kiutat. A szintén a rendszerváltás után újra alakult Szukits Könyvkiadó megakarja vetni a lábát a fantasy és sci-fi piacon. Kezdetben a Szukits Rejtő Jenő-könyvek kiadásával ért el sikereket, de már korábban néhány sci-fi könyvet is sikerrel értékesített. A Valhalla háttere nagy segítség lenne, de végül nem valósul meg az üzlet így a Szukits önállóan vág bele (sikeresen) az új műfajba.

A Valhalla kiadó 2001-ben szűnt meg. Ezután hosszú pereskedés folyik a jogok felett, amit a közös munka miatt nehéz szétválasztani. Végül Ynev világához csatlakozó jogokat Gáspár kapja meg. Az egyes szerzők művei idővel több kiadóhoz vándoroltak és a többségük végül a Delta Visionhöz került. Novák Csanád végül Új-Zélandon telepedett le.

Mostanában komoly számban savazzák az LMP-t a hozzáállása miatt. Nem akarok x+n poszt lenni aki ezt megteszi, de kiábrándulásom már a választások után megtörtént. Szóval már akkor aktuális lett volna ez a poszt, amit most kiírok magamból.

Anno magam is lelkes voltam és örültem az új politikai tömbnek. Örültem sikerüknek is, úgy éreztem jön valami jobb, ami felváltja az aktuális mocskot. Aztán jött a választás ér rádöbbentem, hogy egy csapat gyerekes naiva az LMP. Történt ugyanis, hogy a választások első körét megnyerő FIDESZ pozíciója azzal fenyegetett, hogy 2/3-os többséget szereznek a második fordulóban. Véleményem szerint egyetlen párt esetében se szerencsés az ilyen többség, a FIDESZ esetében pláne nem lehetett kérdés. Az MSZP felajánlotta, hogy egyezség keretében kölcsönös képviselői visszahívással kerüljék egymás gyengítését és akadályozzák meg a 2/3-ot. LMP erre nemet mondott.
Azt mondják célkitűzésüket követték, de valójában megfeletkeztek egy alapigazságról: a "nem" is egy döntés és van amikor hezitálással hozunk rossz döntést. Egy magasabb célnak nem tudták általános elvüket alárendelni és ezzel gyakorlatilag hozzájárultak a FIDESZ eszeveszett tejhatalmához. Az ilyen hozzáállás pedig politikai impotenciához vezet.

Na ez után sok jót nem vártam tőlük és nem is "csalódtam". Töketlenkedés és tipródás jellemezte tevékenységüket. Amikor utcára vonultak a leláncolós akciójukkal, akkor volt valami halvány reménysugár, de aztán simán hozták a formájukat.
Az, hogy akkor Gyurcsány csatlakozott hozzájuk az egy pióca érdek húzás volt nem vitás. Azt viszont el kell ismerni, hogy ebből akaratlanul is az LMP nagyot profitált. Ugyanis nemzetközi hírértékben megmozdulásuk egy 10/2 kis szösszenet volt, de a Gyurcsány karhatalmi elvitele miatt egy 10/8 szenzáció lett. Nem azért, mert "Gyurcsány", hanem azért mert  "former prime minister"  (ahogy a nemzetközi sajtó írta) volt az érintett. Ezt kellett volna felfogni és ha jó pofát nem is, de fapofát vágni hozzá. A reakció viszont sértődött naiv gyerekek szintjén mozgott, nem pedig egy érett politikusén. Erről tanúskodik e videó második fele is: http://index.hu/video/2011/12/23/igy_vonulunk_be_a_tortenelembe/?s=LMP%20gyorskocsi

Mit lehet erre mondani? Nem lehet más az a  fránya politika, legalább is nem úgy mint ahogy azt az LMP képzeli. Jobb lesz nekik parlamenten kívül a következő választások után.

Annak ellenére, hogy ez nem egészen technikai blog itt van megint egy Nexus 7 téma. Az aktualitását az adja, hogy most már hazánkban is kapható lett a 16GB verzió (jelenleg 75ezertől indulnak az árak) és így egyre többen jutnak a  géphez. Ideje hát néhány egyszerű kérdést megválaszolni a kezdők számára, ami nem is mindig táblagép specifikus, de sokan talán az androidos rendszerrel is most találkoznak először. Ha valaki kézkönyvet keres akkor jelenleg, (amikor írtam ezt) még nincs on-line magyar használati utasítás, de az angol, arab, lengyel, holland, orosz és indonéz verziót itt töltheti le.

0. Elforgatás

Alap beállításban furcsa mód kikapcsolt az automatikus elforgatás így ha nem is olyan extra dolog, de talán az első bosszankodások forrása lehet. Mondjuk annyi változás van, hogy a legújabb frissítésbe bekerült a "home" képernyő elforgás is, de arról nincs infóm, hogy az alap beállításon változtattak-e. Ha igen írjátok meg és kivesszük innen.
Két megoldás is van a változtatásra. A legegyszerűbb ha a képernyő tetején megérintjük az állapotjelző sort akkor lenyílik. Ekkor ne engedjük el hanem húzzuk le és az elforgató ikonra bökve cserélhetjük a beállítást.
Egyébiránt a beállítás menü is gyorsan elérhető innen.

1. Energia fogyasztási beállítások

Bekapcsoláskor a Nexus 7-nek kell egy idő a rendszer felálláshoz, de utána egy mozdulattal késlekedés nélkül "alvó" üzemmódba küldhető és onnan visszahívható. A gép a leírások szerint alvó üzemmódban akár 12 napot is kihúz, de tudni kell, hogy ez a legoptimálisabb állapot és elég nagy a szórás, hogy valójában mennyit eszik. Első lépésben tudni kell, hogy egyes alkalmazások sunyi módon (indokolatlanul) futhat a háttérben így ezeket jobb megnézni az első telepítés után. menjünk a -> beállítások menü/ alkalmazások almenübe és egy oldal húzással váltsunk a "futó" lapra. Itt megtekinthetjük mi fut éppen és azért illik tisztába lenni, hogy melyik indokolt. Kiválasztva egyes alkalmazásokat le is állíthatjuk, de ha indokolt a háttérben futás akkor ez problémát jelenthet. Azért ha azt látjuk, hogy a fingó alkalmazás fut a háttérben folyamatosan akkor inkább töröljük.

Ezen felül ami tipikusan fogyaszt a wi-fi, gps és frissitési szolgáltatások. Ezekre ha nincs szükség akkor jobb kikapcsolni. Erre van egy speciális widget-re (főképernyőre) kezelő panel. -> kattintsunk a képernyő alján lévő központi menűre (körben hat kocka), modulok és itt válasszuk ki az energia gazdálkodást. Nyomva tartva kihelyezzük valamelyik főlapra és így gyorsan tudjuk ki-be kapcsolni az eszközöket.

2.Biztonság

Több módszer van eszközünk biztonságossá tételéhez, de mivel ez egy rövidnek szánt összefoglaló így nem térnék ki mindegyikre.
Elsőnek említeném, hogy van a nagyon királyul hangzó arcfelismeréses azonosítás, de ezt még a Google se ajánlja. Én se, mert vicces lesz ha azért nem tudjuk majd feloldani a zárást, mert nem ismer meg a gépünk. Amúgy se biztonságos, mert egy fénykép rólunk elég a feloldáshoz.
A használat szempontjából az egyik legoptimálisabb megoldás a képernyő zárolása. Ezt egyszerű védelem, de nem is macerás azért. A -> beállítások/biztonság/képernyő zárolása menüpontban választhatunk védelmi módot, egyben a "bekapcsoló gomb azonnal zár" menüpontban is legyen egy pipa. én a "minta" rajzolását szeretem, mert gyors és egyszerű.

Persze alkalmazások által is kaphatunk biztonsági segítséget, mint például a Lookout Security & Antivirus által, ami követi GPS-en a táblagépünket, és egy weboldalon keresztűl szirénát is bekapcsolhatunk és egyéb finomságok. Gyengesége, hogy csak élő wi-fi kapcsolaton keresztül tudja szóval ez sokat elvesz az érdeméből, de frissen lenyúlt mobilunkat az osztálytárs/munkatárs öltöző szekrényéből előszedheti. Minden esetre virus ellenőrzőként is működik, ami nem rossz.

Szót kell ejteni a google play vásárlásokról. Ha itt megadjuk a hitelkártya adatokat, akkor a táblagépről költekezhetünk, ami nem szerencsé ha ellopják a gépet vagy asszony/gyerek használja. Erre (jól eldugva) van egy megoldás. Beállíthatjuk, hogy a rendszer kérjen egy PIN kódot. Indítsuk el a Google play-t, majd a jobb felső részen válasszuk ki a beállításokat (3 kocka egymás felett ikon). Itt lesz egy "beállítások menüpont megint, ahol beállíthatjuk a PIN kódot.

3.On-line tárhely (ingyenes)

A 8 és 16 GB nem sok tárhely és mivel nem bővíthető így szükség van az alternatívákra. Az ún. felhőalapú tárhely szolgáltatások nyújtják a kézenfekvő megoldást. Ebből is a Google drive az alapértelmezés, ami által 5GB plusz tárhelyet nyerünk. A drive-ra asztali gépünkről is tölthetünk fel-le és egy kattintással a táblagépünkön offline is elérhető lesz az anyag, igaz ez értelem szerűen rögtön helyet foglal a gépünkön (csodák nincsenek). Az feltöltött anyagokat szelektíven bárkivel megoszthatjuk.
Persze nem csak ez az egy felhőalapú ingyenes tárhely létezik.

4.Fényképezés

Alapértelmezésben nem tud fényképezni a Nexus 7, de a Camera Launcher for Nexus 7 megoldja ezt a problémát.

5.Vezeték nélküli adatátvitel PC-ről.

Valójában elvben már a google drive is tudunk közvetve anyagot átvinni, hiszen PC-vel feltöltjük az anyagot a táblagéppel pedig megnyitjuk onnan, de van egy probléma. Ha a táblagépre akarunk menteni közvetlenül a drive-ról akkor nem fog menni. Ha valamit megnyitunk a drive-ról akkor elindul a táblagépen, de ha az adott alkalmazás nem tud menteni, akkor nem lesz ott a gépünkön.
De kár is ilyen nyakatekerten neki menni a dolognak, amikor ott van a WiFi File Transfer. Az alap változás ingyenes, de a teljes áras 250ft-os verzió se fog senkinek érvágás lenni. A táblagépen elindítjuk az alkalmazást, majd a PC-n, ami ugyan arra a wifi rendszerre csatlakozik megnyitunk egy böngészőt egy adott ip címmel és máris ott egy filekezelő felület. Rendkívűl egyszerű jószág.

6.Gombnyomás hangbeállítása

Normális esetben egy ilyen beállítás nem olyan trükkös, de számomra érthetetlen módon nem csak jól eldugták a gombok hangerejének kezelését, de egyenesen logikátlan helyre rakták. Legalább is reflexből én a hang menűben kerestem, de nem ott van.
-> Beállítás/Nyelv és bevitel/android billentyűzet menüpont mellett beállítás ikon/speciális beállítások/gombnyomás hangerejének beállítása

7.Képernyő mentése fényképként (Screenshot)

Ha menteni szeretnék a képernyő képét, akkor nyomjuk meg egyszerre a hangerő gombot és a kikapcsoló gombot és néhány másodperc után menti a képet. Az elkészült png file-t a storage/sdcard0/Pictures/Screenshots mappában találjuk meg.

8. USB tárhely (pendrive, kártyaolvasó) csatlakoztatása

Mint köztudott a Nexus 7-nek két hiányosságot lehet felhánytorgatni. Az egyik a mobilnetnek való sim foglalat hiánya, a másik a kevés belső tárhely bővítésének a hiánya. Ezt csak tetézi az a érthetetlen állapot, hogy a csatlakoztatott USB pendrive vagy kártyaolvasóról se volt lehetséges a lejátszás vagy másolás. Félő volt, korábban, hogy ez a pont kimarad, mert alap feltételem, hogy olyan dolgokról írok, amit magam is kipróbáltam. Az első megoldás erre problémára ugyanis az ún. root-olás. Utána járva a dolognak viszont ez némi kockázattal jár, mert adatvesztés történhet ezért akkor javasolják elvégezni, amikor a készüléket megvettük és még nem telepítettünk semmit se. Hát nálam nem ez volt a helyzet és a gondosan beállított gépem újra konfigurálását se akartam kezdeni. Titkon reméltem, hogy idővel lesz erre valami ideálisabb megoldás és lám igazam lett. Mielőtt elhagynánk a root témát egy félreértést szeretnék tisztázni. A rootolás nem illegális! A Google közleményt is adott ki, hogy nem akarják útját állni hogy a felhasználó belepiszkáljon a gépbe, mind hardveresen vagy szoftveresen. Viszont ha adatvesztés vagy hiba történik arra persze nem vállalhatnak garanciát. Ez érthető. Véleményem szerint a root teljes garancia vesztést se jelent, hiszen az a meghibásodás ami nem köthető a root-oláshoz az még fennáll.

Most viszont már van egy root mentes megoldás is. A google playen letölthető a Nexus Media Importer app. Az ára 2.99 dollár, ami azt hiszem bőven elviselhető és lehetővé teszi, hogy az eszköz lássa a hozzá csatlakoztatott pendrive-ot vagy kártya olvasót. Az alkalmazás felhasználóbarát. Kiválaszthatjuk, hogy milyen média típusokat keresünk és azt kikeresi a csatlakoztatott eszközről. Azt is külön megadhatjuk, hogy a fájlt le játsszuk a csatlakozott eszközről vagy átmásoljuk-e, ami jó hír azoknak, akik nem rendelkeznek fájl kezelővel. Két fajta pendrive-ot próbáltam ki több video fájlal. Az csatlakozott eszköz lesz ilyenkor a szűk keresztmetszet, ami nálam abban nyilvánult meg, hogy egy erősebb HD video MKV fájl kissé akadozott, de egy nagyobb xvid vidáman elment rajta. A két pendrive felismerése között volt némi eltérés. A gyengébb eszközö azonnal felismerte a gép és automatikusan indította az alkalmazást, de az újabb eszközt csak az app indítása után második neki futásra olvasta be. Később olvastam, hogy egyes eszközöknek kelhet ún bemelegedési idő (ne vegyük szó szerint és ne melegítsük fel a pendrive-ot).

Ne feledjük, hogy az USB eszköz csatlakozásához, mindenképp kell egy ún. USB-OTG kábel. Figyeljünk rá, hogy Nexus 7-hez valót vegyünk. A kábel idehaza már megkapható 1000Ft körül, de valamennyivel olcsóbban Kínából is ideérhet.

+1 Ha lefagy...

Egyáltalán nem jellemző, de gikszer azért elvben előfordulhat, velem egyszer esett meg idáig, hogy nem akart kikapcsolni. Ha nem reagál a működő készülék, akkor kezdjük el hosszan nyomni a kikapcsolás gombot. Ilyenkor ne foglalkozzunk vele, hogy egy idő után megjelenik a megszokott kikapcsolás felugró ablak, csak nyomjuk tovább a gombot, amíg teljesen le nem állt a készülék. Elvben ettől helyre kell állnia a szoftver hibának, de ha hardveres a gond az már más tészta.